7. Fejezet

Lassan, apró lépésekkel fogok haladni, hogy Haeun az ágyamba kerüljön. Vagy mindegy, hova, csak történjen meg, aminek meg kell történnie.
Még mindig az ölelésemben van, miközben ezek a gondolatok átfutnak az agyamon.
– Bűntudatom van… – halkan motyogja a mellkasomba. – Szóval, ha bármiben segíthetek, csak szólj.
Francba a finomkodással, jöhet a B terv.
Egy mosoly kúszik az arcomra, kinyújtom a kezeim, így csak annyira távolodok el tőle, hogy lássam az arcát.
– Épp zuhanyozni indultam. Gyere velem.
– Mi? – a mellkasomnak feszülve megpróbál eltolni magától. – Felejtsd el!
– Az előbb mondtad, hogy bármiben segítesz…
Megfogom a kezét, és húzom magam után, a fürdőszoba felé.
– Nem tudsz egyedül zuhanyozni? – próbál ellenkezni, de erősebbnek bizonyulok nála.
– Ennyit csak megérdemlek, ha miattad lettem munkanélküli, nem?
Gonosz dolog, de fel akarom erősíteni a bűntudatát, hogy könnyebb dolgom legyen vele. Be is válik, már készségesen követ. A küszöböt átlépve elengedem a kezét, és vetkőzésbe kezdek. Próbálok a lehető leggyorsabban megszabadulni minden textiltől, de azt se akarom, hogy Haeunnek feltűnjön a kapkodásom. Mindent a szennyestartó kosár tetejére dobok, ujjaimat az utolsó ruhadarab, az alsónadrágom szélébe akasztom, és már tolnám le, de a lakótársam hangja megállít.
– Azt le ne vedd! – kikerekedett szemekkel mered rám.
– Miért? Hiszen már láttad a-
– Akkor is rajtad marad!
– Alsóba zuhanyozzak?
Nem válaszol, de egy erőteljen igen ordít az arckifejezéséről. Egy ideig bámuljuk egymást, majd szemforgatva belépek a zuhanytálcára, és kérdőn pillantok Haeunre, aki összefont karokkal ácsorog.
– Te nem jössz? – megnyitom a csapot.
– Ma már zuhanyoztam.
Vállat vonok, beállítom a vizet kellemes hőmérsékletűre, és áztatni kezdem a bőrömet.
– Ezt még sose kérdeztem tőled – hangosabban beszélek, hogy halljon a vízcsobogás mellett
is –, nem hiányzik, hogy egy férfi mellett legyél?
– Az nem hiányzik, ami sose volt.
– Azt hittem volt már barátod… – válaszként megrázza a fejét. – Szóval nem is tudod milyen érzés, ha igazi hús és bőr van benned.
– Jesszus, Taemin!
– Most mi van? Ez a természet rendje, ebben semmi felháborító nincs – elzárom a vizet. – Az a borzasztó, hogy nem tudod milyen jó a valódi szex.
A tusfürdőm után nyúlok, és Haeun felé nyújtom. Vonakodva ugyan, de oda jön, és elveszi. Mosolyogva figyelem, ahogy kinyitja a tubust, majd a tenyerébe nyom a sűrű cuccból, és a mellkasomnál kezdve simogatja a bőrömbe. Az arcát nézem, s kellemes zsibbadást érzek, miközben a tenyere könnyedén siklik a testemen. Bejárja a vállaimat, a karjaimat, és a nyakamat, amitől jóleső borzongás fut végig rajtam.
– Nem akarod kipróbálni? – megtöröm a csendet.
– Mit?
– Az igazi szexet.
– Veled? Nem.
– Miért? – lebiggyesztem az alsó ajkam, mintha csak megjátszanám a csalódottságot, de valójában tényleg az vagyok. – Hiszen ismersz…
– Pont ezért. Inkább azt mondd, hogy hol fogsz munkát keresni.
Nyom egy újabb adag tusfürdőt a tenyerébe, és ezúttal már a hasamon habzik az illatos folyadék.
– Nem tudom. Kénytelen leszek beérni egy kisebb céggel.
– Miért nem keresel végre egy normális munkát? – szúrós szemekkel pillant fel rám. – Fordulj meg.
– Mert szeretem, amit csinálok – engedelmeskedek, hátat fordítok neki, és ismét a vállaimon érzem az érintését.
– Mit lehet azon szeretni, hogy egy húsz perces videóért, két órán át szexelj egy nővel?
– Te ezt úgyse értenéd, hiszen fogalmad sincs az igazi szexről.
– Miért, az igazinak nevezhető, amit te csinálsz?
Erre nem tudok mit mondani, fölösleges lenne magyarázkodásba kezdeni, hiszen fogalma sincs az egészről, ezért újra csend telepszik közénk.
Keze átugorja a hátsó felem, és ezúttal a combomon jár fel-alá a tenyere. Némán felszisszenek, ugyanis próbálom visszafogni magam. A vizes alsónadrág teljesen rám tapad, így rögtön feltűnne Haeunnek, hogy egy "kis gond" alakul odalent. Nem tudom, hogy ez a szemét dög direkt csinálja-e, de úgy tesz, mintha az ujjaival véletlenül cirógatná a combom belső, érzékeny felét.
– Fordulj.
A hangjára enyhe feszengés fog el, de magabiztosságot erőltetek magamra, és felé fordulok. Meglepetten nézek le, a merevedésem tökéletesen kirajzolódik, de a meglepettségem oka az, hogy Haeun előttem guggol. Nem néz fel rám, elölről is végigmegy a combjaimon. Lelki szemeimmel látom magam előtt, hogy lerántja az alsógatyát, és kezelésbe vesz, az illúzió hatására pedig még több vér tódul az ágyékomba.
– Már ennyitől beindulsz? – hallom a halk kuncogását.
– Viccelsz?! A fejed néhány centire van tőle…
Minden erőmet arra használom, hogy mozdulatlan maradjak. Túlságosan veszélyes a helyzet, erős a késztetés, hogy tegyek valamit, de ellenállok a csábításnak, és nem engedek a vágyaimnak.
– Tiszta és illatos vagy – valóságos megkönnyebbülés, amikor Haeun végre feláll.
Befordulok a fal felé, megnyitom a csapokat, és lemosom magamról a habot. A bőröm mindenhol bizsereg, minden egyes porcikám lüktet, és már szinte kínoz a vágy. Elhomályosodnak a gondolataim, képtelen vagyok tovább visszafogni magam.
– Haeun – intéssel üzenem, hogy jöjjön közelebb.
Értetlen tekintettel lépked felém, kivárom a megfelelő pillanatot, majd egy hirtelen mozdulattal magamhoz rántom, és a falhoz szorítom a testemmel.
– Basszus, Taemin!
Éhes tekintettel figyelem, ahogy mindene elázik, a ruhája rátapad a testére, vízcseppek gördülnek végig a bőrén. Kezeivel megtörli a szemeit, majd villámokat szórva néz rám.
– Normális vagy?! – megpróbál eltolni magától.
– Felizgattál, ezért most ki is kell elégítened.
Megszeppenve, szinte rémülten pislog. Ködöt érzek a fejemben, de azt tudom, hogy megint jó nagy hülyeséget csinálok, mégis valamilyen gondolat irányít.
– Ne kezdd megint… – elhalkul.
– Nem kell aggódnod, semmi rosszat nem fogok tenni.
Fogalmam sincs, hogy a félelmétől van-e, de könnyen levetkőztetem, és a vizes ruhák hangosan csattannak a padlón. Csak fehérnemű marad rajta, megfogom a vállait, és elfordítom magamtól, hogy háttal álljon. Kezembe veszem az ő tusfürdőjét, elzárom a vizet, majd a tubusból egyenesen a bőrére nyomom a folyadékot, aminek az illata csokoládéra emlékeztet. Finom, gyengéd mozdulatokkal, szinte masszírozom a vállait, ujjaim alatt érzem, hogy feszül minden izma. A melltartója pántját kikerülöm, és a hátát is megmosom, de a derekánál lejjebb már nem megyek. Tombol bennem a tesztoszteron, de Haeun érzéseire gondolok, mert nem akarom még jobban eltaszítani magamtól. Ezt is élvezem, hogy csak simogatom a selymes bőrét.
Visszafordítom, és mosolyogva nézek a kipirult arcára.
– Miért vagy ilyen csendes? – szemből is végighaladok rajta, de a melleit meglehetősen nagy ívben kerülöm ki.
– Mit mondhatnék, ilyen kínos szituációban? – kerüli a tekintetem.
– Ez nem kínos, a legjobb barátok zuhanyozhatnak együtt.
– Azok után, hogy te a szexről beszéltél nekem?
– Akár… – nagyot nyelek. – Mit csináltatok tegnap, Yurával? – terelem a témát.
Láthatóan megkönnyebbül, az izmait se érzem már olyan feszesnek.
– Beszélgettünk… Beültünk egy kávézóba… Meg ilyenek.
– Ühüm, szóval "lefeküdtetek"? – mutatom az idézőjeleket.
Nem válaszol, ami számomra egyértelműen "igen"-t jelent. Ellentétes érzéseim vannak, az egyik felem örül, mert tényleg látom rajta, hogy kedveli Yurát; a másik felem pedig örjöngve vagdossa magát a földhöz, mert az a kevéske esélyem is lassan elfogy.
– Kíváncsi vagyok Yurára – óvatosan teszek egy célzást.
– Miért? – úgy néz rám, mintha valami rosszban sántikálnék.
Nincs rossz, hátsó szándékom, csak valahogy el akarom tűntetni azt a lányt a képből, hogy szabad legyen az út, Haeun felé. Egy önző rohadék vagyok.