3. Fejezet

– Yura egyszerűen csodás – kezdi Haeun az áradozást. – Kedves, jófej és rohadtul szép – egy széles vigyor futja körbe az arcát, kivillan a hibátlan fogsora.
– Volt egy kis nyalakodás? – megemelem az egyik szemöldököm.
– Nem. Mi nem olyanok vagyunk, mint ti, pasik. Mi nem esünk egymásnak már rögtön, az első alkalommal, amikor lehetőségünk lenne rá – kissé dorgáló a hanglejtése.
– Jól van, na – forgatom a szemeim.
– Ma kit dugtál meg? – a kérdés annyit jelent, hogy hol voltam, és mit csináltam.
– Jongint. Beültünk a Wolfhoundba, és jól kibeszéltünk téged…
– Remélem csak dicsérni tudtatok – mosolyogva feláll, és elindul kifelé a nappaliból.
– Hé! Nem mesélsz még Yuráról?
Visszafordul az ajtóból, ölbe tett karokkal áll, és titokzatossá válik a mosolya.
– Mit szeretnél még tudni?
– Jól csókol?
– Istenien.
– Huh… – fújtatok. – Kipróbálnám.
– Megrögzötten utálja a pasikat, szóval nem fog összejönni.
Kuncogva hagyja el a szobát.

Choi Seunghyun - a HOT cég fejese -, minden szerdát a családjával tölt, ezért a stúdió teljesen üres. Azt hittem, hogy a mai napon végre délig aludhatok, de Haeun ezt máshogy gondolja.
Ezúttal kevésbé izgató ébresztőt kapok, hangosan ront be a szobába, és a nevemet kiabálva rántja le rólam a takarót.
– Taemin! – jókedv cseng a hangjában. – Ébresztő!
– Takarodj kifelé… – az álmos nyöszörgésem nem túl határozott.
– Szépség-szerda van, rengeteg dolgunk van mára.
Nem válaszolok, visszahúzom magamra a takarót, a fejem búbjáig elbújok alatta. Ez a bizonyos "Szépség-szerda" annyiból áll, hogy egész nap vásárolunk, meg hasonló csajos dolgok, ami sokszor jó móka, főleg azért, mert Haeunt egy szál fehérneműben nézegethetem, de ma semmi kedvem hozzá.
Elképzeléseim szerint a leszbikusok autót szerelnek, focimeccset néznek, vagy extrém sportokat űznek, de Haeun világossá tette számomra, hogy a homoszexuális nőknek két fajtájuk van: olyanok, akik megfelelnek az elképzeléseimnek, és ezeknek az ellentétei. Az én lakótársam valahol a kettő között helyezkedik el, külsőleg igazán csajos, de a személyiségét lazaság és vagányság jellemzi.
Mire észbe kapok, már mellettem ugrál, de a néhány kilós súlyát meg se érzi az ágyam.
– Kelj fel, te kurafi!
– Tarts az új barátnőddel Szépség-szerdát… – résnyire nyitott szemekkel kukkantok ki a takaró alól.
Abbahagyja az ugrálást, lebiggyesztett ajkakkal vágja magát törökülésbe mellettem.
– De mindig együtt szoktuk tartani, és ma különleges nap van…
– Különleges? – felülök.
Jesszusom, hányadika van?! Ma van a születésnapja, vagy mi?!
– Most ugye csak viccelsz? – felháborodott tekintettel dobja hátra a vállán pihenő tincseit. – Ma van a tizedik évfordulója a barátságunknak…
– Tényleg?
– Nem, de mára egy nagyon klassz dolgot terveztem – elmosolyodik.
Ezért a húzásért szívesen megfojtanám, de megadom magam, mert elvégre mindig a nőnek van igaza. Azt előre érzem, hogy ez a "klassz dolog" nem fog valami jól elsülni.

Fehér póló és szürke, pamut térdnadrág kombináció mellett döntök, fekete converse cipővel.
– Gyere már, el fogunk késni!
Haeun megragadja a kezem, és kirángat a lakásból. Talán még izgatottabb, mint a tegnapi randija előtt, ami számomra nem jelenthet sok jót, ugyanis kevés dolog izgatja fel ennyire. A liftbe lépve enged csak el, a földszintig tartó úton alaposan végignézek rajta. Ma se takargatja magát a kíváncsi szemek elől, de pontosan ez a szép a meleg, nyári hónapokban. Koptatott rövidnadrágja épphogy takarja a lényeges részeket, és a vékony anyagú, oldalt összecsomózott felsője alatt csak egy apró részlet látszik ki a derekából, a nyakrésze is eléggé visszafogott. Hosszú, barna tincsei egy gondosan összekötött copfban lógnak a bal oldalon, könnyed hullámokban fekszenek a bal mellén.
– Legalább ne ilyen feltűnően bámulj… – pimaszul vigyorog. – Úgy tudsz nézni, mindig azt hiszem, hogy fel akarsz falni.
– Mert fel is akarlak.
Mosolyogva karolom át a derekát, magamhoz húzom, és finoman harapok bele a fülcimpájába, mire ő nevetve szabadunli próbál. Leér a lift, az ajtó kinyitódik, és Mrs. Lee megdöbbent, majd elutasító tekintetével találjuk szembe magunkat. Elengedem Haeunt, aki azonnal meghajol a – ma is puccosan felöltözött – öregasszony előtt.
– Jó napot!
Én csak intek a vén picsa felé, miközben kilépünk a liftből, de ő nem óhajt visszaköszönni, kihúzza magát, és elmegy mellettünk.
– Hát ez kínos volt… – Haeun a harapásom helyét dörzsölgeti, majd a karórájára pillant. – El fogunk késni!
Ismét megragadja a kezem, sietve húz maga után, még az utcán is.
– Mégis honnan késünk el? – meghosszabbítom a lépteimet, hogy mellette tudjak menni.
– Az meglepetés.
Sokatmondó válasza után felveszem a napszemüvegem, hogy titkolhassan a kilétem, amíg kézenfogva járjuk az utcákat.
Körülbelül tíz percnyi séta után belépünk egy üzletbe, de olyan gyorsan, hogy reagálni sincs időm a helyre. A falakon bekeretezett rajzok és oklevelek vannak, a kis előtérben nincs semmi más, csak egy pult meg néhány szék.
– Mit keresünk itt? – megtorpanok.
Leveszem a szemüvegem, a pólóm nyakrészére akasztom, és számonkérő tekintettel figyelem Haeunt.
– Csak nézd meg, hogy mire gondoltam, addig ne mondj semmit.
– Haeun, szia! – megjelenik egy tetoválásokkal borított, velünk egykorú srác, és belép a pult mögé.
A titkolózó lakótársam odavezet, közben összeszűkített szemekkel vizsgálom a srác nyakát borító ábrákat.
– Ő lenne az, akiről beszéltem – a nőszemély oldalba lök.
– Taemin vagyok – egy mosolyt erőltetek magamra.
– Eunhyuk – kezet fogunk. – Ismerős vagy, találkoztunk már?
– Nem hiszem.
Magamban jót nevetek, mert pontosan tudom, hogy honnan lehetek ismerős.
– Mutasd meg neki – Haeun izgatottan vigyorog mellettem.
A srác kihúz egy fiókot, és egy fehér papírlapot tol elém, amin egy árnyékolt szöveg van, szépen ívelt betűkkel:

You are my Best Friend

Forever

Elkerekednek a szemeim, próbálok normális arckifejezést erőltetni magamra.

– Bocsáss meg nekünk egy pillanatra…

Eunhyuk bólint, és messzebb húzom Haeunt.

– Pontosan mit is terveltél ki? – suttogok.

– Akarok egy tetoválást, és arra gondoltam, hogy közösen csináltathatnánk – ártatlan mosollyal vállat von.

– Nem tudom, hogy a cég mennyire örülne neki.

– Beszartál néhány tűszúrástól?

– Nem csak…

– Nem vagyunk legjobb barátok?

– De igen.

– Akkor?

– Jól van – sóhajtok.

– Mi?

– Csináljuk.

Váratlanul a nyakamba borul, és szorosan átölel. Mosolyogva karolom át a karcsú testét, mélyen beszívom az édes illatát.

Férfiként bevállaltam, hogy én leszek az első, ezért már bizsereg a mellkasom bal fele, a fólia alatt. Nem volt olyan szörnyű, mint amire számítottam, az első vonalak után teljesen lezsibbadtam, és még tetszett is a dolog. Eunhyuk profi, ugyanis percek alatt felvarrta a szöveg fölé Haeun nevét is, amit hirtelen ötlettől vezérelve kértem.

Tudtam, hogy az a nőszemély mást értett a "klassz dolog" alatt, de teljesen megérte, hiszen most felső nélkül, melltartóban fekszik az ágyon.

– Mehet? – székestül gurul mellé Eunhyuk.

– Egy pillanat… – a kezem után nyúl és megfogja. – Mehet.

A gép hangos zizegésbe kezd, és az agyontetovált srác Haeun melléhez hajol, és meghúzza a nevem kezdőbetűjének első vonalát. Irigylem.

– Uhh, basszus.

– Nocsak, a kemény nőimádó fél a tűktől? – mosolygok a lakótársamra.

– Tudom, hogy leszbikus vagyok, miért emlegeted folyton?

– A helyében én a tagadást várnám, hogy azt mondd, te már nem a lányokat szereted – vigyorog Eunhyuk.

A rohadt faszfej, ez meg mit képzel magáról?! Egyébként meg igaza van.

Az ismerettségünk óta először bámulhatom indokoltan Haeun mellét. A bőre kipirosodott, mintha megpaskolták volna, ami elég izgató gondolat, de az szörnyen irritál, hogy a tetkós srác hozzáér, sőt, mintha sunyiba még taperolná is. Jó, az előfordulhat, hogy ezt most csak a féltékenység miatt beszélem be magamnak, én is fogdozni akarom azt a feszes, kerek mellet. Meg a másikat is.

Valamiért tovább tart, mint az enyém, és kétlem, hogy azért, mert most egy betűvel hosszabb a szöveg. Ha szemmel ölni lehetne, már elintéztem volna, hogy ez az Eunhyuk gyerek távozzon az élők sorából.