14. Fejezet

Durva vagy…

Nem esett jól…

Nem tudsz kielégíteni egy nőt…

Folyamatosan ezek a szavak visszhangoznak a fejemben. Álmatlanul forgolódok az ágyban, takaró nélkül. Bár az lenne a legnagyobb problémám, hogy nincs itt a rohadt takaróm. Még most is érzem, hogy ég és vöröslik az arcom. Ez most hatalmas csalódásként ért, az önbizalmam pedig valahol a föld alatt jár most. Várjunk… Mi van, ha pont ez volt Haeun célja? Lehet, hogy a csók miatt akarja lerombolni a méltóságom? Nem hülyeség, hiszen Yura miért engedte volna meg neki, hogy velem szexeljen? Hah! Azt hitte, hogy nem fogok rájönni?

Kell a nyamvadt takaróm!

Felkelek az ágyról, nagy lendülettel tépem ki az ajtómat, és nyílegyenesen haladok Haeun szobájához. Visszaveszek a lendületből, és halkabban nyitok be, de ő nem is alszik. Csak a telefonja kijelzője világítja meg az arcát, amin egy széles mosoly van.

– Te miért nem alszol még?

A hangomra meglepetten néz felém, a telefont elteszi, és villanyt kapcsol.

– És te miért nem alszol? – sejtelmesen figyel.

– Elloptad a takaróm.

– Ott van – fejével az ágy vége felé biccent.

Kifejezéstelen tekintettel odamegyek, és elveszem.

– Tudom ám, hogy miért csináltad… – halkan vetem oda.

– Mit?

– A csók miatt akartál porig alázni.

– Mi? – próbálja visszatartani a nevetést.

– Tudod, miről beszélek. Hazudtál, hogy nem volt jó.

– Taemin… – felnevet, de gyorsan moderálja magát. – Nem hazudtam, tényleg nem volt jó.

– Miért?

Felsóhajt, feljebb tornázza magát, hátát az ágy támlájának dönti.

– Olyan volt, mintha… – elgondolkozik –, mintha dörzspapírral csináltad volna. Megértem, hogy nálad eddig látványra ment minden, de én nem vagyok pornós, aki képes megjátszani, hogy ez mennyire jó érzés lenne. Az átlag nőknek először gyengédség kell, hogy a durvább érintések is jól essenek.

Iszom a szavait, és közben rájövök, hogy igaza van. Az évek során arra specializálódtam, hogy a látvány a lényeg.

– Oké, elismerem, hogy igazad van, de Yurát akkor se értem.

Elveszi maga mellől a telefont, valamit keres benne, majd odadobja nekem. Az üzenetek vannak megnyitva benne, amit Yurával beszéltek.

„Tényleg nem zavar?”

„Nem. Megértem a kíváncsiságod, és Taemin oppa a legtökéletesebb választás, ő mindent tudhat a szexről, szóval csináljátok.”

Hosszasan bámulom a szöveg végén lévő vigyorgó smileyt, és érzem, hogy megint vörösödök. Zavartan nézek fel Haeunre, aki csendesen figyel. Nem mondok semmit, visszadobom neki a telefont, amit sikerül elkapnia. Szó nélkül megfordulok, és elindulok kifelé.

– Megpróbálhatjuk megint, ha gondolod…

A szavak hallatán megtorpanok, a takarómat ledobom a földre, és visszafordulok. Se szó, se beszéd, Haeun ölébe ülök, és megcsókolom. Érzem, hogy belemosolyog a csókba, kezeim az oldalára vezetem, és simogatni kezdem. Most megmutatom neki, hogy tudok gyengéd is lenni.

Melleire markolok, finoman kezdem masszirozni őket. Tökéletesen a kezembe illenek, így könnyebb dolgom van, mint a felfújtakkal, amikben elég lelombozó érezni a szilikont. Tenyereim közepén megérzem Haeun kemény mellbimbóit, ezek szerint tényleg beválik ez a gyengédség dolog. Elhúzódok az ajkaitól, egészen az ágy végéig csúszok, majd a bokáinál fogva őt is lejjebb húzom, hogy fekvő helyzetbe kerüljön.

– Ne durvulj – halkan figyelmeztet.

– Elnézést, Hercegkisasszony.

Kuncogását hallva, bugyija két oldalába akasztom az ujjaim, és lassan lehúzom róla. Szeméremteste láttán furcsa izgatottságot érzek, amit ajkaimba harapva próbálok visszatartani. Benyálazom az ujjaim, és finoman simítok végig velük a nyílásán, amire egy halk sóhajjal reagál. Újra és újra megismétlem ezt a mozdulatot, közben folyamatosan Haeun arcát figyelem. Lehunyt szemeiből és résnyire nyílt ajkaiból arra következtetek, hogy jó érzés lehet, amit csinálok. Felbátorodva nyomom belé a két ujjam, amitől felhúzza a lábait, és egy nagyobbat nyög. Simogatom belülről, lassan mozgatom a kezem ki és be. Egyből érzem, hogy kezd nedvesedni, de még folytatom az izgatását, és hüvelykujjammal a csiklóján kezdek körözni, hogy fokozzam. Haeun megremeg, egy vadítóan kéjes nyögés hagyja el az ajkait, és ettől azonnal szűkké válik a lenge alsónadrágom.

Percek múlva pozíciót váltok, Ő megemeli a fejét, és ködös tekintettel, zihálva követi a mozgásom. Folyamatosan tartom vele a szemkontaktust, miközben lábai közé helyezkedek, majd ajkaimmal a szeméremdombjára tapadok, és csókolgatni, finoman szívogatni kezdem az érzékeny területet. A fejét hátravetve, a takaróba markolva nyög fel, és a csípőjét próbálja minél közelebb tolni hozzám.

Nyelvemet is bevetem, hegyével végigszántok a nyílásán, majd a kis idegcsomókkal teli pontot kezdem vele nyomkodni, pöckölgetni.

Haeun felszisszen, combjai közé zárja a fejem, de ennek ellenére folytatom. Rám telepszik egy nosztalgikus érzés, amikor a vállaimnak feszülve, ismét ellök magától a lábaival. Sikerül fent maradnom az ágyon, bosszúsan nézek rá, miközben felül.

– Mi van már megint? – kézfejemmel megtörlöm a számat.

– Fogalmad sincs róla, hogy mi az a gyengédség – homlokát ráncolja.

Felkel az ágyból, felveszi a bugyiját a földről, és visszahúzza. Durcás tekintettel figyelem Őt, a tekintetünk találkozásakor nyelvet ölt rám. Törökülésbe elhelyezkedik előttem, takaróját az ölébe húzza.

– Az ujjazási technikád tökéletes, ezt aláírom – elismerően bólogat –, de a nyelved… mintha az külön életet élne.

– Pedig nem is voltam durva… – értetlenül grimaszolok.

– De, az voltál. Már észre se veszed.

– Nem tudom hogyan kellene „gyengédebbnek” lennem – gúnyos pillantással mutatom az idézőjeleket.

– A te bajod.

Vállat von, majd elfekszik az ágyon, és az oldalára fordulva lekapcsolja a villanyt. Hitetlenkedve pislogok a sötétségbe, amíg azt meg nem szokják a szemeim.

– Ennyi…? – motyogom.

– Miért, mit akarsz még hallani?

– Kössünk egyezséget.

Vigyorogva mászok feljebb, egészen Haeun feje mellé.

– Felejts el – elfordul.

– Taníts meg a „gyengédségre” – nagyon nem tetszik ez a szó –, és én bevezetlek az igazi szex világába.

– Te meg az igazi szex? – érzem a gúnyt.

– Arra értettem, hogy igazi farokkal, és nem műanyag tárgyakkal.

Hosszas csend telepszik a szobára, némi izgatottsággal várom a válaszát. Visszafordul felém, tekintetünk találkozik a félhomályban, de azt nem látom, hogy milyen az arckifejezése.

– Jól van. Megegyeztünk.

Közelebb hajolok hozzá, és egy hosszas csókot nyomok az ajkaira. Nem érzem, hogy viszonozná, de hagyja, amíg nekem jól esik.

– Ha nem szexelünk, csók sincs – jegyzi meg, miután eltávolodok tőle.

Intézek egy grimaszt felé – amit valószínűleg nem lát –, majd lemászok az ágyról, a takarómat felveszem a földről, és kimegyek a szobájából.

Másnap reggel nyúzottan, bal lábbal ébredek, ráadásul merevedéssel. Remetéket megszégyenítő, mérges tekintettel battyogok ki a szobámból, és a konyháig vonszolom magam, ahol Haeun felöltözve, éberen tesz-vesz. Ezúttal ahhoz sincs kedvem, hogy szemügyre vegyem, lehuppanok az asztalhoz.

– Csinálj nekem kávét… – rekedten utasítom.

– Te nem is kávézol.

– De most kérek kávét! – csattanok.

– Ójaj – vigyorogva emeli maga elé a kezeit. – Látom, valaki rosszul aludt az éjjel.

Csendben telnek a percek, amíg lefő a kávé. Végig az ágyékommal vagyok elfoglalva, nem tudom figyelmen kívül hagyni azt a feszülő érzést, ami nem akar enyhülni, és egyre jobban bosszant. Haeun elém tesz egy csészét, amiben kávé gőzölög, csak egy bólintással köszönöm meg neki.

– Mi a baj? – végigsimít az arcomon, elhúzom tőle a fejem.

– Áll a cerkám – morgom.

A szemem sarkából látom, hogy lenéz, majd sarkon fordul, és kisétál a konyhából. Szerintem azt utóbbi időben már többször is megbánta a napot, amikor összeköltöztünk. A kesernyés italt lassan kortyolgatom, de az utolsó csepp után is úgy érzem magam, mint aki egy éves kóma után tért magához, és a lent uralkodó probléma se szűnt meg. A csészémet beteszem a mosogatóba, és elindulok vissza a szobámba. A folyosón csoszogva meggondolom magam, és a sajátom helyett Haeunébe megyek.

– Magadhoz tértél? – elmosolyodik, amikor észrevesz.

Nem mondok semmit, megállok előtte, csuklója köré fonom az ujjaim, és ágyékomhoz húzom a kezét.

– Mit művelsz? – meglepetten pislog, próbál elhúzódni, de nem hagyom.

– Elégíts ki.

– Tegnap nem ebben egyeztünk meg…

– De a dolog oda-vissza működik, az nem fair, hogy csak én adok.

– Akkor se-

– Mutasd meg, hogy miket szoktál csinálni a játékszereken.

Kifejezéstelen arccal állom a tekintetét, majd egy váratlan pillanatban meglök, a lábam elakad az ágyban, és a hátamra érkezek a szivacson. Haeun letérdel, ujjait az alsónadrágomba akasztja, és egy mozdulattal lehúzza rólam.