13. Fejezet

Egy csendes vacsora után, jóllakottan dőlök hátra a székben. Haeun kerüli a tekintetem, látszik rajta, hogy még mindig zavarban van a történtek miatt, de ez érthető. Én egyáltalán nem bánom, hogy elcsattant egy apró csók, sőt…

Felpattan a helyéről, mindkettőnk tányérját elveszi, és a mosogató felé fordul. Folyamatosan a fenekét figyelem, amit csak egy rásimuló rövidnadrág takar, s tudatomon kívül harapok az alsó ajkamba. A sminkemet már lemostam, de még mindig érzem a szájfény cseresznyére emlékeztető ízét. Stírölöm Haeunt amíg mosogat, majd hangosan felszisszenek, amikor derékból lehajol, hogy az alsó szekrénybe tegye a tiszta tányérokat.

– Mi a baj? – felegyenesedve rám néz.

– S-semmi, csak… ráharaptam a nyelvemre – hazudom.

Egyszer még meg fogja erőszakoltatni magát velem, ha ezt tovább csinálja. Kételkedést látok az arcán, ezért inkább kimenekülök a konyhából, és a nappaliba megyek. Levetem magam a kanapéra, bekapcsolom a tévét, majd zongorázni kezdek a csatornák között. Nem sokkal később Haeun is kijön a konyhából, elhalad a nappali előtt, de nem jön be. Értetlenkedve bámulom az ajtót, mert esténként mindig együtt tévézünk. Mindig, évek óta, minden egyes nap. A tévét rögtön ki is kapcsolom, felkelek, és magabiztos léptekkel megyek Haeun szobájába. Az ágy szélén ül, a telefonján pötyög valamit.

– Hé – leülök mellé, elteszi a telefont –, nem akarom, hogy rosszul érezd magad.

– Taemin, legjobb barátok vagyunk, nem volt semmi gond, de most elszúrtam mindent! – csattan, de a tekintetemet most is kerüli.

– Dehogy szúrtál. Én nem emlékszem rá, hogy bármi rosszat tettél volna…

– Megcsókoltalak, baszd meg! – egyenesen a szemeimbe néz, meglep az ingerültsége. – Ez kibaszottul nincs rendben, ez nem egy olyan dolog, amit csak egy „Ó semmi baj, felejtsük el” szöveggel el lehet intézni!

– Oké, akkor mit akarsz tenni? Agymosás kell, vagy mi?

– Örülök, hogy ebből is viccet csinálsz…

Feláll, kinyitja a szekrényét, kivesz egy törölközőt, majd az ablak alatt lévő asztal egyik fiókjában kutakodik. Elfordulok, egyik lábam az ágyra emelem, hogy kényelmesen tudjam nézni.

– Szerintem nem a csók zavar, hanem az, hogy te se tudod, mit akarsz…

– Miről beszélsz? – zavart pislogással néz rám.

Felkelek az ágyról, lassú léptekkel megyek közelebb hozzá, és az ajkaim maguktól egy mosolyra húzódnak. Alig egy méterre állok meg tőle, és egyenesen a szemeibe nézek. Mozdulatlanul áll, tartja a szemkontaktust, miközben egy tincset finoman a füle mögé tűrök.

– Pontosan én se tudom, de a sejtéseim szerint vonzódsz hozzám.

– Hülyeség – fintorog.

– Még magadnak se ismered be? – felvonom az egyik szemöldököm.

– Nincs mit beismernem.

– Akkor… – elgondolkozom – izgatja a fantáziád, hogy milyen lehet a szex egy pasival – olyan határozottan állítom róla ezt, mintha Ő mondta volna.

A képembe röhög, eltol az útból, és elindul kifelé. Halk, gonoszul csengő kuncogással nézek utána. Nem fog ilyen könnyen menekülni.

– Tudom, hogy igazam van.

Megtorpan a küszöbön, de nem fordul vissza.

– Kalandot kerestél, valami új dolgot akartál, de közben rájöttél, hogy a saját nemedhez vonzódsz, és most megijedsz attól, ami normális? Hova tűnt a kíváncsiságod és a kalandvágyad?

Válasz nélkül kimegy, bezárkózik a fürdőszobába.

Nyugodtan fekszem, a szobát csak kislámpa fénye világítja be. Minden olyan csendes, egyedül a fejemben zajlik egy hatalmas zűrzavar. Hogy lehettem ekkora barom?! Haeun most biztosan utál, nem kellett volna ilyeneket vágnom a fejéhez! Valószínűleg minden szavam igaz volt, de akkor is okosabb lettem volna, ha inkább nem mondom ki őket. Minden szarul alakul, és csak rosszabbá teszem a helyzetet ahelyett, hogy segítenék. Azt hiszem, hogy a barátságunkat illetően, ez eddig a legmélyebb pont. Még sose volt köztünk ilyen „félreértés”, amit ne tudtunk volna megbeszélni. Az egész miattam van, én vagyok az idióta, mert hagyom, hogy a farkam vezessen. A férfi nem átka. Elmondanám Haeunnek, hogy hiányzik a szex, de ez nem a legjobb kifogás. Kinyílik a szobám ajtaja, és Ő csendesen jön be, mintha a gondolataim vonzották volna ide. Villámgyorsan végigmérem, az arcán semmi érzelem nincs, a haja copfban van összekötve, és csak egy szürke haspóló meg egy bugyi van rajta. Felveszi a szemkontaktust, az ágyamhoz lépked, árnyéka a szemközti falon követi a mozgását. Vállamnál fogva átfordít a hátamra, és az ágyékom fölé térdel.

– Mit művelsz? – értetlenül, zavartan, meglepve pislogok fel rá.

Nem kapok választ, helyette lehajol, és megcsókol. Szenvedélyesen falja az ajkaim, de finoman eltolom magamtól, a vállait fogva megtartom a távolságot.

– Mit művelsz? – újra megkérdezem.

– Gondolkoztam azon, amit mondtál – a combjaimra ül.

– És ez mit jelent?

– Tényleg érdekel, hogy milyen lehet…

– Nocsak – elmosolyodok –, meguntad az élettelen tárgyakat?

– Fogd be.

Felülök, pár centiméter távolság van csak az arcunk közt.

– Mi lesz Yurával? – kérdezem, a száját bámulva. – Ő marad?

– Persze, hogy marad! Már megbeszéltem vele.

– Tessék? – a szemeibe nézek. – Mikor?

– Nincs öt perce.

– És azt mondta, hogy „Persze, nyugodtan dughatsz a lakótársaddal”? – hitetlenkedek.

– Meglepődtem, mert valójában még bátorított is…

Isten áldja Yurát! Nem is húzom az értékes időnket, hirtelen fellobbanó izgatottsággal esek Haeunnek, az ajkait falom, miközben magam alá teperem. A takaróm mindenhol gyűrődik közöttünk, a lábam bele is akad, de nem érdekel, mert lefoglal a gondolat, hogy az imént kaptam meg az engedélyt arra, hogy belépjek kincsesbányába. Egyik kezemmel támaszkodok, a másikkal Haeun oldalát simogatom. Ujjai a tincseim közé nyúlnak, újra és újra beletúr a hajamba. Nyelvemmel megkeresem az övét, és vad táncba kezdenek. Mindketten máris kapkodunk levegő után, ezért elhúzódok tőle, és sietve rángatom ki a kettőnk közé szorult takarót. A zavaró tényező eltávolítása után Haeun lábai közé térdelek, s újra fölé hajolok. Tarkómhoz nyúlva magához húz, hogy megcsókolhasson. Elmosolyodok a mohóságán, majd elszakadok az ajkaitól, a nyakát veszem kezelésbe, csókolgatom és szívogatom, ahol csak érem. Felsóhajt, a hangtól pedig egyre nagyobb a hőség az alsónadrágomban. Én már most kész vagyok arra, hogy a dolog közepébe vágjunk, de Haeun érdekeit is figyelembe veszem. Benyúlok a felsője alá, és egy mozdulattal feltolom a nyakáig. Felegyenesedek, hogy le tudjam húzni róla, és vigyorgok a kerek, fedetlen mellei láttán. Nem is figyelek másra, egyiket a kezemmel, másikat a számmal kezdem izgatni. Nyelvemmel köröket írok le a mellbimbója körül, majd megszívom, és a fogaim közé zárom.

– Au! – Haeun teste megrándul alattam. – Finomabban!

Ajkaimmal folytatom, csókolok, nyalok és szívok, véletlenszerű sorrendben. Egy sóhajt, majd egy szisszenést hallok, másik mellén lévő kezemet elveszi, és értetlenül pillantok fel.

– Ne markold ilyen erősen. Fáj… – homlokát ráncolja.

– Bocsi.

Ezúttal a másik melléhez hajolok, és azt kezdem a számmal kényeztetni, amíg a bimbója meg nem keményedik. Lassan lejjebb araszolok a számmal, apró puszikat hintek a borsózó bőrére, egészen a bugyija széléig. Mosolyogva egyenesedek fel, és hátrébb mászok, hogy lehúzhassam róla a vékony anyagot. Először csak beleakasztom az ujjaim, és Haeun arcát figyelem. Beharapott alsó ajakkal néz vissza rám, szemei izgalmat, ugyanakkor félelmet is mutatnak.

– Még meggondolhatod magad… – igazából nem, de had érezze az odafigyelést.

Vesz egy nagy levegőt, és a plafonra néz. Kezeimre irányul a figyelmem, a textildarabot inkább lassan húzom le, pedig szívem szerint letépném, hogy minél gyorsabban a lényegre térhessek. Váratlanul sötétségbe borul a szoba, hallom a kislámpa kapcsolójának halk kattanását.

– De bunkó vagy – nevetgélek, mert tudom, hogy igazából miért kapcsolta le. – Már látni se akarsz?

– Hülye… Csak így jobban érzem magam.

A bokájánál tartó bugyit teljesen lehúzom róla, ledobom a földre, majd a lábait feltolom, és egy szélesebb terpeszre nyitom őket. A gyomromat olyan kicsinek érzem, mintha nem is lenne, és a szívem vadul pumpálja a vért, ami sebesen áramlik le, az ágyékomba. Haeun eddig csendes volt, de holnapra nem lesz hangja, az egész éjszakát alattam fogja végigsikítani. Lábai közé könyökölök, kezeimmel simogatom a derekát, és a combjait. Nyelvem hegye átsiklik a nyílásán, amitől egy remegő sóhajt hallat. Számmal a csiklójára tapadok, szívni kezdem az érzékeny területet.

– Hnn…ah…

Elégedetten hallgatom az édes nyögéseit.

– Taemin… – sóhatja.

Néha megremeg a teste, a csípője folyamatosan mocotog, miközben nyalogatom a kis idegcsomót. Percekig folytatom, s egy csókot még nyomok rá, mielőtt feltérdelnék. Haeun zihálását hallgatom, s kényelmesen a sarkaimra ülök. Hüvelykujjammal folytatom a kényeztetését, körkörös mozdulatokkal izgatom a csiklóját. Élesen nyög fel, a lábait összezárja, de nem jelent akadályt, így is hozzáférek a lényeghez.

– Taeh… T-Tae… – erőtlenül próbálja kinyögni a nevem.

Eltelik néhány másodperc, majd hirtelen a lábaival ellök magától. Hátraesek, az ágy elfogy alólam, és a földre csúszok. Abban a pillanatban el se jut az agyamig, hogy mi történt, értetlenül nézek körbe a sötétségben.

– Ezt miért…? – feltápászkodok.

– Ne haragudj…

Elsétálok a kislámpáig, felkapcsolom, s meglátom Haeunt, aki bocsánatkérő tekintettel ül az ágyon, takaró mögé rejtve a testét.

– Mi történt? – értetlenül vakarom a halántékom.

– Nem fogunk szexelni, amíg ilyen durva vagy.

– Mi? Durva?

– Igen – bólint. – Egyáltalán nem esett jól, amit csináltál…

Ezzel most kinyírta a büszkeségem. Azt hittem,hogy az élvezettől nyög, de ezek szerint nem.

– Ki hitte volna, hogy egy pornósztár nem tud kielégíteni egy nőt – pimasz mosollyal néz.

A maradék méltóságomnak is lőttek, és a szerszámom is egyből lelankad. Mentálisan összezuhanva figyelem Haeunt, ahogy feláll az ágyról, maga köré tekeri a takarót, és felveszi a ruháit a földről. Mellém érve megáll, mosolyogva pislog fel rám.

– Semmi baj, Casanova, majd legközelebb – azzal kisétál a szobából.

– Elvitte a takarómat…

Ennyit tudok csak kinyögni, az agyam lezsibbadt, és szörnyen érzem magam.