12. Fejezet

Ó, de még mennyire.

Meglep Haeun kérdése, de ezt elrejtem a kifejezéstelen arcom mögé.

– Ezt komolyan kérdezed?

– Dehogy – kuncog. – Maradj az álmaidban, kiscsillag.

Az egyik már valóra vált, minden csak idő kérdése. Haeun lelök magáról, és felkel az ágyról. Végig egy kifürkészhetetlen mosoly van az arcán, miközben felém nyúl.

– Na, gyere már, te pornósztár!

Megfogom a kezét, és én is kimászok az ágyból. Engedelmesen követem, egészen a szobájáig.

– Mit akarsz? – gyanakodva pislogok.

– Majd meglátod. Vicces lesz – azzal lelök az ágyra.

A hátamra érkezem, felkönyökölök, és értetlenül figyelem, ahogy a sminkasztalánál matat.

– Mire készülsz?

Nem kapok választ, egy kis tasakkal sétál az ágyhoz, ledobja mellém, majd a hasamra ül, a felsőtestem lenyomja az ágyba. Ez a nő kikészít.

– Csak egy kicsit kicsinosítalak – a nyelve hegye kibukkan az ajkai közül.

– Mi? Minek? – megpróbálok felülni, de egyből visszanyom.

– Mert az vicces.

– Ja. Legfeljebb neked.

– Hagyd abba a hisztizést.

Elhallgatok, sértődött tekintettel nézem, hogy kinyitja a tasakot, és valamit keres benne. Kivesz három tubus alapozót, és mindegyiket az arcomhoz teszi, hogy kiválassza a megfelelő színárnyalatot, a többit pedig félre teszi. Lecsavarja a kupakot, egy keveset nyom a kézfejére, majd a mutató ujjával, foltokban viszi fel az arcom különböző pontjaira, közben végig a szemeibe nézek.

– Miért is hagyom, hogy babázz velem? – morgom.

– Mert a legjobb barátoknak kellenek furcsa, közös programok.

– A dugás is az lehetne…

– Hah – felnevet. – Az tabu, főleg akkor, ha egyikük a saját neméhez vonzódik. De azért szép próbálkozás volt.

– Ez nem így van. A barátság íratlan kódexének az apró betűs részében van, hogy az érzelemmentes szex megengedett.

Ismét felnevet, közben egy ecsettel dolgozza el rajtam az alapozót. Én végig a szemébe nézek, de ő az arcomra koncentrál.

– Aha, olyan nincs, hogy „érzelemmentes szex”, az egyik fél mindig szerelembe esik…

– Nem feltétlenül. Főleg, ha valamelyikük a saját neméhez vonzódik – a saját szövegét használom fel ellene.

– De a másik nem, ezért ő lesz az, aki szerelmes lesz, kivéve, ha már most az – egy pillanatra a szemembe néz.

– Ezt mire véljem? – szemöldökeim a magasba futnak.

– Csukd be a szemed – úgy teszek, és a szemhéjamra is ken alapozót.

– Kérdeztem valamit.

– Úgy értettem, hogy elképzelhető, a hetero fél már eleve szerelmes a másikba, és ezért akar vele minden áron szexelni.

– Mi van?! – hangos nevetésbe kezdek. – Azt hiszed, hogy beléd zúgtam? – hahotázok.

– Nem mondtam ilyet.

Már nem érzem az ecset érintését, ezért kinyitom a szemeim, és látom, hogy Haeun megint a tasakban turkál.

– Elég egyértelmű, hogy rólunk volt szó, és tudtommal én vagyok a hetero fél.

– Ne kapd fel a vizet, nem feltételeztem, hogy szerelmes vagy.

– Talán te lettél szerelmes? – huncut mosolyra húzódnak az ajkaim.

– Viccelsz? – felém pillant. – Barátnőm van, ha elfelejtetted volna – de tegnap mégis kielégítettél…

Inkább nem mondok semmit; egy barna árnyalatokkal teli palettát tesz a csupasz mellkasomra, és magamtól becsukom a szemeim. Csendben telnek a másodpercek, mozdulatlanul tűröm, hogy kedvére sminkeljen. Egyáltalán nem lepett meg a furcsa lelkesedés, hogy ezt tegye, a szavai sokkal váratlanabbak. Miből gondolja, hogy szerelmes vagyok belé? Az évek során egy olyan cselekedetem se volt, ami ezt bizonyítaná. Lehet, hogy az utóbbi időben megváltozott a viselkedésem, de ennek az az oka, hogy szexuális vágyaim lettek iránta. Ez minden.

– Nem kaptál visszajelzést egyik cégtől se? – megtöri a csendet.

– Nem.

– Lehet, jobb is.

– Mi?

– Megértem, hogy a szüleid rövid pórázon tartottak, nem engedtek meg semmit, de nem gondolod, hogy véget vethetnél ennek a „lázadó korszaknak”, és kereshetnél normális munkát? Vagy tovább tanulhatnál.

– Szeretem ezt csinálni.

– Mi a jó abban, hogy legalább két órán át szexelsz vadidegen nőkkel, egy húsz perces videóért?

– Elmagyarázhatom, de úgyse fogod megérteni.

– Tényleg nem. Az eszedbe se jut, hogy ez mennyire befolyásolja az életed?

– Miről beszélsz? – kezd felbosszantani az okoskodása.

– Ki akarna feleségül menni egy olyan pasihoz, aki megszámolhatatlan mennyiségű nőt megdugott, és mindezt kamerák előtt?

– Valaki biztosan…

– Jól van akkor – lemondó a hangja. – Te tudod…

– Pontosan, úgyhogy ne szólj bele.

Nem mond semmit, a hangulat fagyossá válik a szobában. Az ecsetek szálainak simogatása elálmosít, a szemeimet nem tudom kinyitni, ezért nehezebb ébren tartanom magam.

Némán telnek a percek, érzem, hogy Haeun leszáll rólam, de a szemeim csukva maradnak. A fülemre hagyatkozok, hallom, hogy a szekrénye környékén jár, és pakol vagy keres valamit. Másodperceken belül visszajön, újra rám ül, de ezúttal a hasfalam alsóbb részére, egy hajszálnyira az ágyékomtól. Ennyitől szerencsére nem izgulok fel, legalábbis a testem nem reagál semmit.

– Taemin – halkan szólít meg, mire résnyire nyitom a szemeim. – Most haragszol rám? – hajamba túr, a homlokomra lógó tincseimet eltűri.

– Igen – sértődöttséget színlelek.

A mellkasomra borul, kezeimmel automatikusan átölelem, és mélyen beszívom a tincseiből áradó kókusz illatot.

– Nem akartalak kioktatni – motyog. – Ne haragudj.

– Nem haragszom, te idióta – kuncogok.

– Akkor jó.

Felegyenesedik, jókedvű mosollyal néz rám. Mutató ujjával hívogató mozdulatot tesz, felülök, és a kezeimmel kitámasztom magam. Arcunk között nincs sok távolság.

– Hm… – valamin erősen gondolkozik, miközben a számat bámulja.

Kíváncsian figyelem, egy átlátszó szájfényt vesz elő, az állam alá nyúlva kicsit megemeli a fejem, és egy vékony réteget visz fel az ajkaimra. Egyik ujját végighúzza az alsó ajkam alatt, hogy a felesleget letörölje.

– Kész is vagy – szélesen vigyorog.

Bele se merek gondolni, hogy milyen lehet a kinézetem. Haeun alaposan végignéz az alkotásán, a mosoly szép lassan eltűnik az arcáról, és döbbent tekintettel pislog rám. Értetlenül nézek vissza rá, lemászik rólam, és felkelek, hogy megnézzem magam a tükörben.

Jesszus!

Féltem, hogy buzis leszek, de ehelyett úgy nézek ki, mint egy rövid hajú csaj, de egy nagyon dögös csaj. A szemeim kerekebbnek tűnnek a tusvonaltól, és a bronzosítótól az arcom is nőiesebb, vékonyabb. Döbbenten nézek végig a képem minden egyes szegletén, és próbálom feldolgozni, hogy mennyire jó nő lennék.

– Mit műveltél velem? – elhűlten suttogom.

– Nekem tetszel – érkezik a halk megjegyzés.

Csábító tekintettel fordulok Haeun felé, aki még mindig az ágyon van, összezárt lábakkal térdel, és a sarkain ül.

– Valóban?

Mosolyogva bólint.

– Szexibb vagyok, mint Yura?

– Aha – alsó ajkába harap.

Sejtettem, hogy ez lesz a válasza, ugyanis neki a rövid hajú lányok jönnek be. Visszasétálok az ágyhoz, leülök a szélére, majd teljesen hátra dőlök, hogy a fejem Haeun combjaira érkezzen. Feljebb kúszok, egészen addig, amíg a fejem búbja hozzá nem ér a hasához, hogy kényelmesebb legyen.

– Akkor már le is moshatod – rá nézek, fejjel lefelé látom a mosolyát.

– Miért? – megfogja a fejem két oldalát, fölém hajol. – Maradjon még, többet úgyse foglak ilyen szexin látni.

Egy ideig csendben nézzük egymást, kifejezéstelen arccal figyelem a rejtelmes csillogást a szemeiben. A gyomrom egy pillanatra összeszorul, majd pillangók ezrei lepik el, amikor meglátom, hogy Haeun lehajol hozzám. Mindkét kezem a tincsei közé furakszik, és lehunyom a szemeim. Felső ajkaink a másik alsó párnáját érintik, s finoman kóstolgatjuk egymást. Még sose volt részem ilyen „fordított” csókban, de ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyire váratlan ez az egész. Fel se fogom, hogy mi történik, csak a pillanatnak élek. Nem tart sokáig, Haeun észbe kap, és felegyenesedik.

– Basszus – rémülten sziszeg.

Felülök, Ő azonnal felpattan az ágyról, és a szájáról törölgeti a rákenődött szájfényt.

– Hé, nyugodj meg, nem történt semmi – meg se hallja a szavaim.

– Jézusom, mi a picsa ütött belém?! – a fejét fogva, nagyokat pislog. – Ne haragudj, Taemin… én… én nem…

– Semmi baj – felállok, és elindulok felé, de Ő hátrébb lép. – Ne parázz, felejtsük el – próbálom nyugtatni.

– De ez… ez olyan… – úgy tűnik, teljesen összezavarodott.

Megfogom a kezeit, hogy ne tudjon elhátrálni tőlem, és nyugtató mosollyal nézek a szemébe.

– Nem fog összedőlni a világ. Nem te tehetsz róla, az én hibám, hogy ellenállhatatlanul szexi vagyok.

– Barom – elmosolyodik, láthatóan megnyugodott. – Felejtsük el, oké?

– Elfelejteni? Mit?

Halk nevetése kellemesen cseng a fülemben. Nem tudom, hogy örülnöm kéne annak, ami történt, vagy mérgelődnöm, hogy mi ütött Haeunbe mostanság.