1. Fejezet

Minden fehér, egy kórházi ágyon fekszem. A szemeim csukva vannak, a szívem hevesen ver a mellkasomban, szaporán kapkodok az éltető oxigén után, miközben a nővérke vadul meglovagol. Imádnám, ha egy igazi kórházban, egy igazi nővérrel kerülnék ilyen helyzetbe, de most be kell érnem azzal, hogy a kórteremnek berendezett stúdióban rajtunk kívül még tíz ember tevékenykedik. Erősen markolom az alkalmi kolléganőm karcsú derekát, és gyorsabb mozgásra késztetem.

- Váltsatok misszionáriusba! – visszhangzik a rendező hangja.

A lány leszáll rólam, helyet cserélünk, és újra behatolok, ütemesen mozog a csípőm. Leyla – csak a művésznevén ismerem – szüntelenül nyögdécsel alattam, számmal a mellére tapadok, s erősen szívogatom, amitől a nyögései sikoltozássá változnak.

A torkom ki van száradva, zavaróan verejtékezek, ezért minél gyorsabban be akarom fejezni. Lábait a vállamira emelem, így nehezedek a testére, és az utolsó csepp energiámat is felhasználom a végső hajrához. Utasítás nélkül cselekszem, ami valószínűleg nem tetszik a rendezőnek, de nem szól semmit.

Leyla sipítozása már sérti a fülemet, ezért megcsókolom, és a nyelvemet szinte a torkáig lenyomom, hogy végre elhallgattassam. Odalent keményen dolgozok, és az ágyékomban megérzem azt a bizonyos csomósodó érzést. Kihúzódok a lányból, sarkaimra ülve, a kezemmel folytatom a férfiasságom ingerlését, közben Leyla közelebb mászik, és kinyitja a száját.

Párat rántok a hímtagomon, ezt néhány sóhajjal kísérem, majd két órányi megerőltetés után, végre elér a megkönnyebbülés. Hangosan felnyögök, forró magom egyenesen a nyitott szájba landol.

Leyla természetellenes, szőke hajába markolok, s közelebb húzom magamhoz, hogy a maradék spermát is lenyalassam vele. Az operatőr rá fókuszál, miközben a fehér folyadékkal játszadozik, ezért lemászok az ágyról, és kisétálok a díszletből.

A gyakornok azonnal hozzám szalad, egy fehér köntöst nyújt felém, amibe belebújok. Az ujjával letörlöm a homlokomon gyöngyöző izzadtságcseppeket, és a stúdióban ácsorgó hűtőből kiveszek egy üveg vizet.

- Nahát, ez lenyűgöző volt, uram – váratlanul szólalnak meg a hátam mögött.

Bárhol, bármikor megismerem ezt az átlagosnál mélyebb, de erotikusan nőies hangot. Mosolyogva megfordulok, a számhoz emelem a vizet, és a nagy kortyolgatások közben Haeunt méregetem. Szemeim alulról, a fekete tornacipőjével kezdik; formás lábait csupán egy falatnyi rövidnadrág takarja, és ujjatlan blúza a dekoltázsát se rejtegeti a kíváncsi szemek elől. Feltűnően megbámulom a melleit, lecuppanok a fél literes palackról, és tekintetemet felvezetem az arcára. Sötétbarna íriszei némi undort tükröznek, mint mindig, amikor valamilyen okból ide kell jönnie.

- Mi szél hozott erre? – játékosan kérdezem.

- Csak látni akartalak, munka közben – húsos ajkait egy huncut mosolyra húzza, de a hangja elárulja, hogy hazudik.

Hátranyúl a farzsebébe, és odaadja a lakáskulcsomat.

- Mindig direkt hagysz otthon valamit, hogy iderángass? – megemelkedik az egyik szemöldöke.

- Dehogy, csak feledékeny vagyok – mentegetőzök. – De azért tetszett, amit láttál, ugye? – akaratlanul is széles mosolyra húzódik a szám.

- Fúj...

- Fura egy szerzet vagy... – látom, hogy heves reakcióra készül, ezért gyorsan témát váltok. – Egyébként végeztem mára, várd meg amíg összeszedem magam, és vigyél haza – ellentmondást nem tűrő a hangom.

- Még mit nem!

Az öltözőmben teljesen meztelenül lépek ki a zuhanyzóból, Haeun az egyik székben ülve azonnal eltakarja a szemeit.

- Ne mutogasd már magad! – rámförmed.

Jól szórakozok a zavarán, odamegyek hozzá, és megsimogatom a barna tincsek tövét. Azonnal elhessegeti magától a kezem, miközben elhúzódik, de közelebb lépek, és tovább csesztetem.

- Menj innen!

- Ugyan már, te nem tudod, mi a jó.

- De igen, és pont ezért undorodom a farkaktól – megfogja a kezem, hogy eltolja magától, a szemeit összeszorítja. – Öltözz fel!

- Sose fogom megérteni a leszbikusokat... – rosszallóan ciccegek. – Nem tudjátok egymást úgy kielégíteni, mint egy férfi.

- Taemin! Öltözz!

A hangjából ítélve sikerült felbosszantanom, ezért szót fogadok, és felveszem a ruháimat. Utoljára a pólómba bújok bele, Haeun pedig még mindig takarja a szemeit.

- Jól van, kinyithatod. Fel vagyok öltözve.

Bizonytalanul nyitja fel a pilláit, megkönnyebbülés fut át az arcán, amikor rám néz.

- Menjünk, undorodom ettől a helytől – felkel a székből.

Kimegyünk a kis helyiségből, mögötte megyek, így sokadjára is szemügyre tudom venni, hátulról. Alsó ajkamba harapva a formás hátsóján legeltetem a szemeimet. Nem tagadom, Haeun nagyon vonzó, és nem kellene kétszer kérnie, hogy vigyem ágyba  ha nem úgy tekintenék rá, mintha a húgom lenne. Meg persze, ha nem a saját neméhez vonzódna.

A gimnáziumban ismertük meg egymást, egy évfolyamban végeztünk. Egy közös büntetés alatt beszélgetni kezdtünk, és eleinte meglepett, hogy milyen szókimondó. Nincsenek nála határok, bármikor, bármiről lehet vele beszélni, és talán ennek köszönhető, hogy az iskola után, öt évvel későb is barátok vagyunk, ráadásul együtt lakunk. Sokszor úgy érzem, mintha az élettársam lenne, aki mindig menstruál, és ezért nem hagyja, hogy hozzányúljak.

Este a szokásos tevékenységünket űzzük, egy-egy üveg sojut iszogatva, a nappaliban bámuljuk a tévét. Haeun kényelmesen fekszik a kanapén, lábai az ölemben pihennek.

- Hé – magamra terelem a figyelmét. – Holnapra terveztél valamit?

- Igen, miért? – válaszol anélkül, hogy rám nézne.

- Csak mert pihenőnapot kaptam-

- Mi?! – felém kapja a tekintetét. –  Azt hittem, hogy valakit dugni fogsz, ezért áthívtam Yurát...

- Ki az a Yura?

- Egy lány.

- Ó – széles vigyor kúszik az arcomra. – Én benne vagyok egy hármasban.

- Fúj, de gusztustalan vagy – fintorog.

Jobb lábát megemeli, és az arcomba nyomja a talpát, miközben nevetni kezd. Megragadom a bokáját, hogy ne tudjon képen rúgni, miközben a lábfejébe harapok. Felsikít, elhúzódik tőlem, és a fogaim helyét vizsgálja.

- Te barom, itt vannak a fognyomaid! – sértődötten néz rám.

Elégedett mosollyal nyugtázom magamban, hogy valóban nyomot hagytam magam után.

- Szépen meg kellett volna kérned, hogy menjek el itthonról – színlelt utálat van az arcomon.

- Menj el itthonról, kérlek szépen – hízelgőre vált, a szempilláit rebegteti.

- Még meggondolom. Szívesen végignézném, hogy mit csináltok, de lehet csak felidegesíteném magam...

- Mi van?

- Ti teljesen hülyék vagytok! – magas hangon bukik ki belőlem. – Vibrátorokat, meg ki tudja mit dugdoztok fel egymásnak ahelyett, hogy igazi, hús-vér pasival csinálnátok.

- Ebbe ne menjünk bele megint – lekezelő pillantásokkal illet. – Nem elég neked, hogy minden nap más nőket dughatsz meg, még engem is meg akarsz?

- Nem akarlak megdugni, csak egyszerűen nem értem a leszbikusok gondolkodásmódját.

- Soha nem fogod tudni megérteni, barátocskám.

Elmosolyodik, megissza a maradék sojut az üvegéből, majd felkel, és kisétál a nappaliból. Akaratom ellenére is a hátsó felére téved a tekintetem, amit csak egy fekete, csipkével szegélyezett, francia bugyi takar.

Másnap reggel arra ébredek, hogy valaki rám veti magát.

- Taemin! Ébredj!

Haeun hangjára felnyitom a szemeim, megdörzsölöm őket és pislogok párat, mire végül kiélesedik a látásom.

- Kelj fel, Yura mindjárt itt lesz.

Nem figyelek a szavaira, az érdeklődémet jobban felkeltette az, hogy épp rajtam ücsörög, kicsivel előrébb az ágyékomtól. Elmosolyodok, tenyereim a fenekére tapadnak, óvatosan markolják meg. Egy ezredmásodperc se telik el, és egy kisebb pofon csattan az arcomon, ami rögtön eltűnteti az álmosságomat.

- Ne perverzkedj, szedd össze magad, és tűnj el, mielőtt Yura ideér – leszáll rólam, sebes léptekkel viharzik ki a szobámból.

Nyöszörögve a hasamra fordulok, arcomat a párnába fúrom. Egy ilyen ébresztés után még rosszabb a reggeli merevedés, ezért kimászok az ágyból, és bemegyek a fürdőbe, hogy könnyítsek magamon.

- Taemin! – Haeun kétségbeesett hangja szűrődik át az ajtón. – Mi tart ennyi ideig?!

A kezemben tartott, keményen ágaskodó férfiasságomra pillantok.

- Nem akar lelankadni, így meg nem tudok hugyozni...

- Mi? – magasra szökik a hangja.

- Áll mint a cövek! – ezúttal bosszúsabban válaszolok.

- Csinálj vele valamit, verd ki, vagy mit tudom én.

- Azt már nem! Lee Taemin sose maszturbál!

- Pedig most kénytelen leszel!

- Gyere be, és csináld te, vagy az új csajodnak azt kell majd hallgatnia, hogy én itt szenvedek!

- Tedd félre a büszkeséged, állj neki! – egy csalódott sóhajjal zárja a mondatot. – Kérlek, Taemin, nekem ez a találkozó nagyon fontos lenne...

Esedező hangjától meglágyul a szívem, veszek egy mély lélegzetet, és rámarkolok a lüktető, merev tagomra. A büszkeségemet száműzöm valahova, a lábujjaim környékére. Évek óta nem voltam rászorulva, hogy ezt tegyem, szinte már el is felejtettem, hogy mit kellene csinálnom.