18. Fejezet

Óráknak tűnnek a kínos csendben eltelt másodpercek, Haeun semmit nem reagál az előbbi vallomásomra, nekem pedig nincs merszem felemelni a fejem. Lehet, ez mégse volt olyan jó ötlet. Hajnalban, ébredés után közlöm vele az álláspontom, mégis mit vártam? Rá se merek nézni az arcára, nem is akarom hallani a válaszát. Már ha tud erre mondani valamit.

– Ühm… én csak… izé… – motyogom a combjaimat bámulva, és a tarkómat vakarászva. – Bocs, nem gondoltam át teljesen, hogy ez mennyire lesz kínos…

– Kínos? – végre megszólal. – Régóta hajtogatod nekem perverz dumáidat, de ezt már kínosnak tartod?

A hangjából nem tudom leszűrni, hogy viccel vagy teljesen komoly-e, ezért felnézek, és egy szikla omlik le a szívemről, amikor meglátom a mosolyát.

– Oh – ajkai egy tökéletes kör alakot formálnak meglepett arckifejezésén. – Te elpirultál!

– Mi? Én…? – próbálok önbizalommal teli vigyort erőltetni magamra. – Ugyan már, ne viccelj.

„Ennyire hülyének nézel?” tekintettel összefonja maga előtt a karjait, és a kredencnek támaszkodik. Kitartóan szemezek vele, és figyelek arra, hogy még véletlenül se lásson meg rajtam egyetlen érzelmet se. Sötétbarna, álmos szemeit figyelve rájövök, hogy Yura nem érdemli meg Őt. Az a ribanc teljesen rám nyomult, és emlékszem, amikor Haeun sírt, mert félt, hogy ez fog történni. Hát, majdnem megtörtént, de Jonginnak hála észhez tértem, épp időben. Már csak azt kell kitalálnom, hogy miként tüntessem el mellőle azt a libát. Már megint hova gondolok? Ez ráér később.

Gondolatmenetem közben Haeun kecses léptekkel elindul felém. Nem mond egy szót se, csak egy apró mosoly van az arcán. Megkerüli az asztalt, megáll a székem mellett, majd minden habozás nélkül átveti az egyik lábát a túloldalra, és az ölembe ül, karjai pedig a nyakam köré fonódnak. Meglepettségemet egy kacér mosoly mögé rejtem, és kezeimet magabiztosan teszem a derekára.

– Ez minden mondanivalód számomra? – benedvesítem kiszáradt ajkaimat, amit megfigyel.

– Az előbb vallottad be, hogy érdekelnek az érzéseim – tarkómon pihenő tincseimet csavargatja az ujja köré, s újra a szemembe néz. – Elég nyersen fogalmaztál, de a lényeget értettem, és ez imponáló számomra.

Magasabban van, mint én, ezért megemelem az arcomat, és célzásként a szájára nézek. Fogalmam sincs, mi futhat át az agyán éppen, de türelmesen megvárom, hogy lehajoljon. Váratlanul cselekszik, tarkómnál fogva közelebb húz magához, az ölemben feljebb tornázza magát, és ezzel egy időben megcsókol. Nem puhatolózik, ajkaink szorosan préselődnek egymáshoz, s az egész olyan érzés, mintha egy hatalmas teher esne le a vállamról. Ez azt jelenti, hogy szexelni fog velem, itt és most. Csak ne szúrjam el… Gyengédnek kell lennem, de van egy rossz sejtésem, hogy nem fog menni. Megkönnyíti a dolgomat, hogy láthatóan most nem gyengédségre vágyik, ezért feneke alá nyúlva megfogom, és a székről felállva az asztalra ültetem. Csípőmhöz emelem a lábait, hogy körém fonja, s a köntösét kezdem kibogozni, miközben faljuk egymás ajkait. A puha anyagot sikerül kibontanom, letolom a vállairól, így már csak egy ujjatlan felső és egy bugyi marad rajta. Végigsimít a mellkasomon, majd megragadja a pólóm alját, majd hangos cuppanással válunk el egymástól, hogy le tudja venni rólam a fölösleges textilt. Érzem, hogy ez most simán fog menni, és már attól a gondolattól keményedek lent, hogy alig választ el Haeun testétől valami. Folytatnám a csókot, de észreveszem, hogy valami másra figyel, meleg tenyere óvatosan ér a mellkasom bal feléhez, amit mosolyogva néz. Értetlenül pillantok le, és meglátom a tetoválást, ami aggodalomra ad okot, ugyanis azt örökíti meg, hogy Haeunnel legjobb barátok vagyunk „örökké”. Egy halk, csalódott sóhajjal nézek fel, és reménykedve simogatom Haeun karjait.

– Ettől most meggondoltad magad?

– Mi? – megszeppenve fürkészi az arcom, majd elmosolyodik. – Dehogy! Attól, hogy szexelünk még legjobb barátok maradunk.

– Pontosan – magabiztosan helyeselek.

Megmarkolom a felsőjét, megvárom amíg felemeli a kezeit, hogy lehúzhassam róla, és feltárulnak előttem a mellei. Szerencsére az alsónadrágom elég laza ahhoz, hogy ne fájjon benne a merevedésem, ami tökéletes formájában kidomborodik. Újra birtokba veszem Haeun telt ajkait, a csók közben simogatásokkal kényeztetjük egymást, majd elkezdek lentebb területekre araszolni. Nyálban gazdag csókokkal haladok végig a nyakán, közben enyhe nyomással tolom lejjebb, amíg el nem fekszik az asztalon. Óvatosan kijjebb húzom Haeunt az asztal széléhez, megszűnik köztünk a távolság, és a vékony textileken át érzem forró nedvét, amiből egy kevés átkerül az alsónadrágomra. Teste fölé hajolok, számmal az egyik mellét, kezemmel pedig a másikat izgatom felváltva, amit halk sóhajokkal fogad, és ujjaival a tincseim közé túr.

– Ah! – hangosan felnyög, amikor ágyékomat az alfeléhez kezdem dörzsölni.

Folytatom, amíg mellbimbói nem keményednek meg az izgatástól, majd tovább haladok lefelé. Végigcsókolom a mellei közötti rész, s kénytelen elengedni, ahogy lejjebb haladok. Hasa aljához érve már csak apró puszikat lehelek a forrósodó bőrére, majd felegyenesedve a kipirult arcára pillantok, és ujjaimat bugyija szélébe akasztom. Mély légvételekkel rám pillant, s felül, hogy lefoghassa a kezeimet.

– A villany… – félénken a kapcsoló felé tekint.

– Kapcsoljam le? – értetlenül pislogok. – Hiszen láttalak már meztelenül – biztató mosollyal simogatom meg az arcát.

– Tudom, de jobban érezném magam-

– Akkor csak engem nem akarsz látni?

Cinikus mosollyal leintem, mielőtt szabadkozni kezdene. Nem szívesen teszem, de a kedvéért természetes, hogy lekapcsolom a lámpát. Sötétben megyek vissza az asztalhoz, kitapogatom Haeun utolsó ruhadarabját, majd óvatosan és lassan húzom le róla, mintha porcelánból lenne, de végül csak ledobom a földre. Remegő sóhajt hallok, de szerintem én most jobban izgulok, mint ő, mivel ennél a résznél mindig elbuktam a durvaságommal. Most olyan gyengéd leszek, mint még soha. Simogatni kezdem Haeun combjait, de épphogy hozzáérek az ujjbegyeimmel, amitől érzem, hogy borsózik. Látásom kezd kiélesedni a sötétségben, ekkor egy csókot nyomok a szájára, majd leguggolok, hogy nőiessége fejmagasságban legyen. Jobb térdétől kezdve apró puszikkal kezdek felfelé haladni a belső combja mentén. Nem sietem el a dolgot, csigalassúsággal haladok befelé, majd a hajlatához érve kezdem elölről az egészet a bal térdétől. Egyre sűrűbben és hangosabban hallom a sóhajait, majd egy pillanatra teljes csend telepszik a konyhára, amikor elérem a szeméremajkait. Bátorkodom azzal kezdeni, hogy puhatolózás helyett mélyen belenyalok. Hangosan felnyög, és egész testében beleremeg az érzésbe. Nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz volt neki, ezért elhajolok tőle, de kezeimmel még mindig simogatom a combjai külső felét.

– Huhh… Ezt csináld még egyszer… – levegő után kapkodva nyögi.

Mosolyogva hajolok vissza a lábai közé, nyelvem könnyedén csúszik újra belé, forró és kesernyésen finom nedve szétárad az ízlelőbimbóim között. Újra és újra megismétlem a mozdulatot, amitől már elfojtottan nyögdécsel, mintha beharapná az ajkait. A számban felgyülemlett nedvét lenyelem, és áttérek a csiklójára, amit már csak a nyelvem hegyével izgatok, vagy beszívom a számmal, de ügyelek rá, hogy ne veszítsem el a fejem, gyengéd maradjak.

– Ah! Hnn… – nyögései simogatják a dobhártyámat, és önbizalmat adnak. – Tae… Taehmin!

Határozottan a hajamba túr, megmarkolja tincseimet, és eltolja magától a fejemet.

– Mi a baj? Fáj? Én próbálom figyelmesen csinálni – hadarva mentegetőzök.

– Jó érzés, de… – egy sóhajjal szakítja félbe a mondatát –, de ne húzzuk tovább az időt.

Szavai azonnal eljutnak az agyamig, felegyenesedek, egyúttal letolom az alsónadrágom, kilépek belőle, és arrébb is rugdalom. Zakatoló szívvel állok Haeun lábai közé, megkeresem az asztalon támaszkodó kezeit, és a nyakamba teszem őket, készségesen át is karolja. Megfogom lüktető férfiasságom, és egyszer végighúzom rajta a markomat, hogy ellenőrizem, minden rendben van-e. Én teljes mértékben készen állok, megközelítem vele Haeun nyílását, és makkommal végigdörzsölöm, majd felpillantok, mielőtt bármi mást tennék.

– Mehet? – suttogom, és hirtelen a homlokomra csapok, amikor eszembe jut valami. – Baszki, nem tudom, hogy valahol van-e még óvszerem…

– Nem számít. Téged akarlak érezni, nem a gumit – hahh, mondja az, aki eddig műanyag tárgyakkal „szexelt”.

– Biztos vagy benne?

Válaszként a derekamat ölelő lábak megfeszülnek körülöttem, amit egy „igen”-nek veszek. Nagyot sóhajtok, majd lassan mozdítom a csípőmet. Haeun elég nedves, könnyedén becsusszannék, de nem akarom, hogy esetleg fájdalmat okozzak neki, és amúgy is élvezni akarom minden pillanatát annak, hogy egy régi vágyam valóra válik. Síri csend van a konyhában, egyedül a szívem dörömbölését hallom egyenesen a fülemben. Érzem ahogy centiről centire merülök el a lüktető forróságban, és fel sem tudom fogni, hogy mi is történik éppen. Haeun szorosan ölel magához, majd egy tompa hümmögést hallat. Ennyi, ebben a pillanatban olyan közel vagyok hozzá, amennyire lehetséges. Ó, Istenem… Hát ilyen az én kincsesbányám. Sírni tudnék a hirtelen feltörő boldogságtól, de a következő pillanatban már minden figyelmemet Haeunnek szentelem, aki most meglepően csendes. Lassú, kis mozdulatokkal kezdek, hogy szokja az érzést, majd egyik kezemmel a tarkójához nyúlok, és magamhoz húzom egy csókra. Nyelvével válaszol, és szenvedélyes nyelvcsatába kezdünk. Egyre szorosabban próbál magához ölelni, és én veszem az üzenetet, bátrabban mozgok benne. Nagyobb mozdulataimtól a csókba nyög, majd meg is szakítja azt, és fejét a vállamra hajtva mély sóhajokat hallat. Homlokomon megjelennek az első izzadtságcseppek, pedig még nagyon az elején vagyunk. Eltűröm a haját az útból, és csókolgatni kezdem a füle mögött, majd a nyaka és a válla közti területet. Ezúttal már teljes hosszúságom súrlódik benne, lassan, mélyre hatolva mozgok benne, de még mindig csak halkan nyöszörög.

– Miért vagy ilyen csendben? – suttogom a bőrébe.

– Hhnnghh…

– Nem fáj, ugye?

– Fogd már… be.

Egy csókkal teszi biztossá, hogy ne szólaljak meg újra, de ajkain érzem, hogy mosolyog. Növelem a tempót, lökéseimtől néha már az asztal is meg-megmozdul Haeun alatt, ő pedig erősebben kapaszkodik a nyakamba, és a csókot megszakítva, egyenesen a fülembe sóhajtozik, ami rohadtul izgató. Egy pillanatra elvesztem a fejem, és mozdulataim eldurvulnak pár lökés erejéig, majd a fájdalmas nyöszörgések hallatán visszafogom magam.

– N-ne… – ujjak furakodnak a hajamba, néhány tincset megmarkolnak. – Folytasd!

Nem kell kétszer kérnie, ütemesen folytatom a mozgást.

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de akár egész nap tudnám ezt csinálni. Már csillogunk a verejtéktől, hangos sóhajokkal jutok csak oxigénhez, de mindez eltörpül amellett, hogy hallhatom Haeun kéjes nyögéseit, és tagomat az ő teste veszi körül.

– Taehmin… – ahogy a nevemet nyögi… egyszerűen…

Háton fekszem a konyha padlóján, és a derekát fogom, miközben ő kedve szerinti tempóban lovagol meg. Tenyereivel a mellkasomon támaszkodik, s ütemesen mozog rajtam fel-le. Felülök, és karjaival azonnal átöleli a nyakam, miközben egyik kezemmel lenyúlok a ponthoz ahol egymásba kapcsolódunk, ujjaimmal izgatni kezdem a csiklóját. Eddig meglepően visszafogott volt, de most ért el arra a pontra, hogy minden egyes kis ingernek hangot ad. Édes hangján sóhajtozik, nyögdécsel, és mindezt miattam. Már el is felejtettem, hogy milyen az igazi szex. Nem olyan, mint stúdióban, több ember előtt, megjátszott nyögdécselésekkel. Haeun elfojtott sikoltása, és körülöttem összeránduló hüvelye tudatja velem, hogy elérte az orgazmust. Vágyakozó morranással fordítom magam alá, lábait a vállaimra teszem, és gyors iramot diktálok, amitől még mindig csak élvez és élvez alattam, körmeivel végigkaristolja a hátamat, miközben alsó ajkát beharapva nyöszörög. Érzem, hogy mindjárt robbanok, de az utolsó pillanatig benne akarok maradni. Kikívánkozik pár mély nyögés, majd elkezdek visszaszámolni, és a nullához érve egy pillanat alatt kihúzódok a lüktető hőségből, a fejem magától billen hátra, s egy torokból jövő, hangos nyögéssel élvezek el. Életem legjobb beteljesülése volt. Elfáradtam, az izmaim görcsösen feszülnek a megerőltetéstől, és kedvem lenne elterülni a padlón, de most Haeun a fontos. Hangosan sóhajtozva fekszik a hideg kövön, feltápászkodok, hogy felsegítsem, de szinte mozdulni se tud.

– Jól vagy? – arcába logó tincseit oldalra tűröm.

– Ez elképesztő volt – lehunyt szemekkel, bágyadtan mosolyog.

– Mondtam én, hogy nem tudod, miből maradtál ki eddig – megfogom a kezeit. – Kelj fel, mielőtt felfáznál.

Segítek neki felállni, majd a tartóból kiveszek néhány szalvétát, hogy a hasáról letöröljem az élvezetem nyomait, majd a ruháinkat is felveszem a földről, és a köntösét ráadom.

– Istenem, Taemin – élénk hangjából ítélve kezd magához térni. – Ez eszméletlen volt!

– Ezt bóknak veszem – visszakapcsolom a villanyt, egyáltalán nem zavar, hogy én még meztelen vagyok –, viszont én gyorsan lezuhanyzom, mert rendesen leizzasztottál.

Még sose láttam így mosolyogni, mint most.

Három óra is elmúlt már, amikor kiléptem a fürdőből, és még akkor se sikerült feldolgoznom, hogy megtörtént. Szexeltem Haeunnel. Felveszek egy tiszta alsónadrágot, és halkan megyek a szobájába, hogy megnézzem alszik-e már.

– Mi az, már együtt is akarsz aludni velem? – széles mosollyal fogad, az ágyban ülve.

– Nem, csak-

– Taemin – belém fojtja a szót. – Tényleg eszméletlen volt…

– Tudom – öntelt vigyor kúszik az arcomra. – Csak szólok, máris képes vagyok egy újabb eseményre.

– Még mit nem – nevet. – Reggeltől délig óráim lesznek.

– Délig még tudok várni.

A mosolya mindent elárul: alig várja, hogy újra megtörténjen.

– Aludj jól – az ágyához megyek, és adok egy puszit a homlokára.

– Te is, pihend ki magad.

Ohó! Pontosan tudom, hogy mire céloz ezzel.

Hangos csapkodásra riadok fel, szemeimet nehézkesen nyitom ki az erős napfénytől. Az éjjeliszekrényen lévő órára pillantok, ami szerint már délután három óra van. Jesszus! Hogy tudtam ennyit aludni? A szobám ajtaja szinte kirobban a tokjából, hangos csapódással nyílik ki.

– Te rohadt faszfej! – Haeun zokogva, őrjöngve jön be.

– Mi történt?

Az álmosság azonnal kimegy a szemeimből, kimászok az ágyból, és Haeunhöz megyek, de elhátrál tőlem, felé nyúló karomat pedig elcsapja magától.

– Hogy tehetted ezt?!

– Nyugodj meg… – kezeimet felé emelem, és óvatosan közelebb lépek.

– Ne érj hozzám! – hisztérikusan csattan, aggaszt a viselkedése. – Elérted, amit akartál! Most örülsz?!

– Áruld már el, mit tettem!

– Megbasztad Yurát!

– Mi? – szemeim elkerekednek. – Én nem-

– Ne tagadd, mindent tudok! Egy aljas dög vagy, Jonginnak igaza volt! Előbb bemelegítettél Yurán, aztán engem is megdugtál, igazán büszke lehetsz magadra!

– Haeun, én tényleg nem-

– És én bedőltem neked! Hogy lehettem ekkora hülye?!

– Kérlek, nyugodj le, és beszéljük meg.

– Ezen nincs mit megbeszélni! – sarkon fordul, és kiviharzik a szobából.

Azonnal utána megyek, követem a szobájába. Kavarognak bennem a zavaros gondolatok, és a fejemben csak még jobban összegabalyodnak. Ki beszélt neki erről?

– Haeun, ezt mégis honnan vetted, hogy én meg Yura…?

– Nem mindegy?! Lebuktatok és kész!

– De mi nem-

– Azt hittem a legjobb barátom vagy, erre hátba szúrtál! – zokogása felerősödik. – Ezt nem néztem volna ki belőled!

A szívem szakad meg, hogy így kell látnom. Részben jogosan dühös, de nem az igazságot tudja. Tenyereibe temeti arcát, és keservesen sír. Halk léptekkel közelebb megyek hozzá, s óvatosan magamhoz ölelem.

– Utállak, Taemin…

– Nyugodj meg, és hagyd, hogy megmagyarázzam.

– Még magyarázkodni akarsz?!

Túl szép volt minden ahhoz, hogy igaz legyen. Ellöki magát tőlem, és tenyere hangosan csattan az arcom bal felén, és abban a pillanatban világossá válik, hogy ez kinek a műve lehet.

Jongin…

17. Fejezet

– Gáz volt – fejezem be a történetet.

– A vigyorodat elnézve szerintem csak át akarsz verni – Jongin arcán tökéletesen látszik, hogy egy szavamat se hiszi el.

– Haeun még meg is jegyezte, hogy Yurának olyan illata van, mint nekem.

– És? – felvont szemöldökkel várja, hogy folytassam.

– Yura bent tartotta a nappaliban, így sikerült észrevétlenül meglépnem… Pedig már majdnem megvolt – húzom a szám.

– Egy csepp bűntudatod sincs, amiért Haeun barátnőjével kavarsz? – ítélkező pillantást vet felém, miközben szájához emeli a sört, és belekortyol.

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy Jongin érez valamit Haeun iránt, különben miért lenne velem ilyen ellenséges? Belátom, hogy részben igaza van, hiszen tényleg nem tisztességes az, amit Yurával művelünk.

– Amíg Haeun nem tud róla, addig nincs baj – vállat vonok.

– Hülye hozzáállásod van, hyung. Miből gondolod, hogy nem fog rájönni?

– Fejezd be az észosztást, jó? – förmedek rá.

– Csak megpróbállak felvilágosítani, hogy nem jó, amit teszel. Elvégre Haeun a legjobb barátod, nem?

– Bele vagy zúgva, igaz? Ezért érdekel ennyire? Azt hittem, ennél jobb barátok vagyunk – hadarom.

– Ne legyél már barom.

– Nem vagyok az – sértődötten dőlök hátra a székben.

– De, igen, az vagy. Teljesen kifordultál magadból az utóbbi hetekben, amióta eldöntötted, hogy megfekteted Haeunt. Önző és aljas lettél.

– Önző és aljas?! – a kelleténél hangosabban ismétlem, amitől a egész Wolfhound elcsendesedik egy pillanatra.

Nem mondok semmit, lenéző tekintettel figyelem Jongint, majd felkelek a székemről, és a támlájáról felveszem a bőrdzsekim.

– Most hova mész?

Nem válaszolok, ott hagyom minden szó nélkül. Mekkora seggfej! Osztja nekem az észt, és még én vagyok az önző meg aljas…

Puffogva lépek be a lakásba, kabátomat felakasztom a fogasra, de lecsúszik róla, és a földre esik. Elrúgom az útból, majd a cipőimet is lerugdalom magamról.

– Önző és aljas – morgom, miközben a szobámba vonulok.

Bevágom magam mögött az ajtót, és az ágy szélére ülök, térdeimre könyökölve megdörzsölöm az arcom. Hallom, hogy az idegszálaim sorozatosan pattognak, majd felfigyelek az ajtó nyitódására. Haeun megszeppenve jön be, némi aggodalommal a szemeiben.

– Mi a baj? – leül mellém, arcomat fürkészi.

– Semmi.

– Ki az önző és aljas?

Kezeim maguktól szorulnak ökölbe, amit Ő előbb észrevesz, kerek szemekkel nézi. Megrázom őket, hogy izmaim elernyedjenek, és nagy sóhajjal próbálok lenyugodni.

– Jongin szerint én vagyok – motyogom.

– Miért mondana ilyet?

– Mert – hirtelen elhallgatok, hiszen most majdnem elszóltam magam.

Haeun türelmesen vár, amíg én megpróbálok kitalálni egy hihető történetet. Elmondanám neki az igazat, de nem tudom, hogy mit reagálna, kockáztatni pedig nem akarok.

– Csak összekaptunk kicsit, ez minden – hanyagul vállat vonok remélve, hogy nem feszegeti tovább a témát.

– Látom, nem akarsz róla beszélni – együtt érzőn mosolyog.

– Szerinted is önző és aljas lettem? – szemeibe nézek, láthatóan nem érti, miért kérdezem ezt tőle.

– Miért lennél az? Jongin biztos nem akart ilyet mondani, lehet csak rossz napja van – biztató mosolya megnyugtat. – Na, gyere ide.

Kezeit felém nyújtja, és egy szoros ölelésre magához húz. Karjaimat átfonom körülötte, és ekkor döbbenek csak rá, hogy Jongin szavai nem voltak teljesen alaptalanok. Ezt tényleg nem tehetem meg Haeunnel, és talán jobb lesz, ha a tudtára adom, mit akar tőlem Yura. Ezzel talán magamat is bajba sodornám, de Haeun megérdemli, hogy tudja az igazságot. Összeszedem a gondolataim, hogy finoman fogalmazva mondjam el neki a dolgot, de ő előbb megszólal.

– Nem is mondod, hogy ment a beszélgetés?

Kibontakozok az ölelésből, kíváncsi tekintetét nézem.

– Milyen beszélgetés?

– Pink Flamingo a cég neve? Elvállaltad?

– Nem, még nem.

– Miért? – próbálja leplezni, de én látom, hogy örül ennek.

– Kértem egy hét gondolkodási időt, mert nem tudom, hogy mit akarok.

És eddigre el is fogyott minden bátorságom, hogy elmondjam neki az igazságot.

Az estét szokásos módon a nappaliban ülve töltjük, valami idióta filmet nézve, amiben egy csapat egyetemistát üldöz egy gyilkos, aki szögekkel öl. Mekkora hülyeség. Az elején még nevettünk rajta Haeunnel, de a közepe felé ő már el is aludt. Megszokott módon ő foglalja el az egész kanapét, feje pedig az ölemben lévő párnán pihen. A kezemben tartott sojus üvegből kiiszom az utolsó cseppet, közben meghallom, hogy Haeun telefonja csörög. Tudom, hogy Yura hívását várta, ezért óvatosan kiveszem a kezéből és felveszem, mielőtt felébredne.

– Szia – kevésbé barátságos hangon szólok bele.

– Ó, Taemin oppa! Haeun?

– Alszik.

– Szexeltetek már? – sejtelmes, kissé gunyoros hangja van.

– Nem.

– Helyes, tartogasd nekem az energiádat.

– Figyelj, Yura… Nekem ez nem fog menni.

– Tessék?

– Nem akarok rosszat senkinek, ezért nem fog megtörténni, amire vársz – burkoltan beszélek, hogy Haeun ne értse miről van szó, ha esetleg ébren van. – Örülj neki, hogy titokban tartom.

– Én is sokat gondolkoztam ezen, és azt hiszem, igazad van.

Fellélegzem, ez könnyebben ment, mint vártam. Elfelejtjük az egészet, és megy minden tovább, nem lesz itt semmi gond. Már csak egy dolog van vissza, hogy mindent elsimítsak. Bocsánatot kell kérnem Jongintól.

Engem is a kanapén nyom el az álom, ülőhelyzetben, Haun fejével az ölemben. Fogalmam sincs, mennyi lehet az idő, amikor mocorgásra ébredek. A tévé még mindig megy, és nagyjából bevilágítja a nappalit, így látom ahogy Haeun felül.

– Elaludtunk… – álmos hanggal dörzsölgeti a szemét.

Nyújtózkodok egyet, majd magamhoz ölelem, és visszacsukódnak a szemhéjaim. A hajának kókusz illata van, tincsei közé fúrom az orromat, és mélyeket szippantok a kellemes illatból.

– Mit csinálsz? – értetlenül kérdezi.

– Imádom ezt a kókusz illatot.

– Neked meg pia szagod van – kuncogva markolja meg a pólómnak azt a részét, ahol véletlenül leöntöttem magam sojuval.

– Éhes vagyok.

– Én meg álmos.

– Csinálj nekem valami kaját.

– Csinálj magadnak, én aludni akarok.

Az értelmes beszélgetés után mégis mindketten a konyhában kötünk ki, hajnali fél kettőkor. Én az asztalnál ülök, a fejemet meg kell támasztanom a kezemmel, hogy ne fejeljem le a falapot az álmosságtól. Nehezen tartom nyitva a szemeimet, de sokat segít a látvány, hogy Haeun a köntösében tesz-vesz. A fenekét takarja a puha anyag, így most be kell érnem a lábaival, amiket fedetlenül hagy. Ismerős gondolatok vesznek körbe, és igyekszem őket elhessegetni. Egy teljes napja nem mondtam neki semmilyen szexre utaló megjegyzést, pedig nincs olyan perc, hogy ne gondolnék erre. Elvesztem a tanácstalanságban, és tényleg nem tudom már, hogy mit akarok. Vagyis azt tudom, hogy mit akarok, de ha figyelembe kell vennem mások érzéseit, akkor nem tehetem meg azt, amit akarok. Még hajnalban is milyen komplikált tudok lenni. Jongin nem véletlenül mondta azokat, amiket mondott.

„Ki tudja, hogy mi fog kisülni a ti kis egyezségetekből”

„Megszeret vagy megutál, és egyik se fog jót tenni a barátságotoknak”.

Talán az lenne a legjobb, ha egyenes lennék Haeunnel, és őszintén elmondanám neki, hogy mi zajlik le bennem. Frusztráltan felsóhajtok, és a fejemhez kapok.

– Beléd meg mi ütött? – Haeun meglepett hangját hallom.

Itt az őszinteség ideje. Most vagy soha.

– Le akarok feküdni veled, de nem tudom mi sülne ki belőle, ezért mégse akarom megtenni – hadarom, hogy minél előbb túlessek rajta.

Nem merek Haeunre nézni, nem akarom látni a reakcióját. Meglepődött? Nagy szemekkel néz most rám, vagy undorodva? Esetleg vigyorog? Miért nem mond semmit?

16.5 Fejezet

Ez a hűvös idő nem nekem való. A napsütés már nem melegíti a bőrömet, helyette csípős fuvallatok érik; a nőket pedig már nem lehet rövidnadrágban és topban bámulni, mert ők is fáznak, és több a ruha. Ilyen gondolatoknál perverz őrültnek érzem magam, de hát pasiból vagyok, természetes, hogy az én szemeimnek is jól esik a csinos hölgyek látványa. Kétségtelen, hogy egy formás fenék most megnyugtatná a táncoló idegeimet, ugyanis úton vagyok a Pink Flamingo székháza felé, elbeszélgetésre. Nem szívesen megyek vissza az iparba, de ebből jön a pénz és a hírnév. Mrs. Lee biztosan örülni fog az újabb munkáimnak. Az autóban ülve felnevetek a gondolaton, s leparkolok a székház parkolójában. Kicsatolom az övem, és nyitnám az ajtót, de ekkor pittyen egyet a telefonom. Kiveszem a zsebemből, elolvasom a beérkező üzenetet.

Merre vagy éppen? Kedvem támadt folytatni a tegnapit…

Yura

A szám olyan szélesre húzódik, hogy majd' szétszakad az arcom.

Feszengve, de kívülről magabiztosnak tűnő viselkedéssel lépek be az iroda ajtaján, és egy vékony, öltönyös, harmincas éveiben lévő férfi azonnal felpattan a székéből.

– Üdvözlöm, Mr. Lee. Örülök, hogy eljött – mosolyogva kezet ráz velem. – Foglaljon helyet.

A fekete bőrkanapé felé mutat, amire fintorogva nézek le. Pontosan tudom, hogy mik történtek eddig rajta, ezért visszautasítom.

– Köszönöm, de azt hiszem, inkább állnék.

– Meg tudom érteni – felnevet, de érződik rajta, hogy nem túl őszinte a kacaj.

Annyival megtisztelt, hogy akkor ő is állva maradt, és így vázolta fel a dolgokat. Nem hallottam semmi érdekeset, csak annyit, hogy kellek a cégnek, és hajlandóak az átlagnál többet fizetni.

– Ha valamire nemet mond, akkor azt tiszteletben fogjuk tartani, garantálom – végig úgy beszél, mint egy profi üzletember. – Tehát…?

A válaszomra vár. Szemei szinte szikráznak, mintha gondolatban próbálna manipulálni, hogy mondjak igent. Nagy ambiciózussal rendelkezhet. Tényleg akarom én ezt?

Elégedett mosollyal, és a megengedettnél gyorsabb sebességgel haladok az úton, nem akarom megváratni a hölgyet. Az autó kerekei hangosan csikorognak, ahogy befordulok a pláza parkolójába, és azonnal ki is szúrom Yura homokóra alakját. Megállok mellette, ragyogó mosolya betölti az egész utasteret, amint beül az anyósülésre.

– De gyors voltál – fekete tincseit eltűri az útból, így meglátom a dekoltázsát.

– Csak mondd hova megyünk, és ennél is gyorsabb leszek – motyogom a melleit bámulva.

– A lakásomra gondoltam…

Megszeppenve nézek a szemeibe, s feltűnik huncut mosolya. A lelkiismeretemet elnyomja a magas tesztoszteron szintem, így nincs egy csepp bűntudatom se azzal kapcsolatban, hogy Haeun barátnőjének a lakására megyek… szexelni vele.

Az út viszonylag csendesen -és gyorsan- telik, Yura GPS-ként irányít, mikor merre kell fordulnom. Nehéz úgy vezetni, hogy ő itt ül mellettem, mert nem tudom megállni, hogy ne vessek rá néha egy-egy pillantást; mintha meg akarnék győződni róla, hogy ugyan olyan szexi-e, mint fél perccel ezelőtt.

Megpróbálom nem kimutatni, de kissé feszült vagyok. Nem azért, mert a fejemben motoszkál a gondolat, hogy esetleg rossz, amit teszünk, hanem azért, mert a tíz perc autózás legalább egy órának tűnt azzal a gondolattal, hogy hová tartunk.

Yura beinvitál a lakásába, majd becsukja az ajtót, és tovább nem is vesztegeti az időt. Egy mozdulattal lerántja magáról a felsőjét, és én se habozok, a derekánál fogva magamhoz rántom, hogy birtokba vehessem az ajkait, de ő nem elégszik meg ennyivel. Nyelvével megkeresi az enyémet, s a nadrágomra markol, amitől a csókba nyögök. Nem hagyja, hogy irányítsak, és ez meglehetősen tetszik. Folyamatosan tol, botladozva hátrálok, amíg a hátam el nem ér a falhoz. Megkeresem a melltartója csatját, s kioldom, miközben nyelveink még mindig egymással vannak elfoglalva. Kezével egyre erősebben markolássza és dörzsölgeti a nadrágomat, amitől szinte teljesen megkeményedek. Váratlanul elenged, ledobja magáról a melltartót, és a következő pillanatban már előttem guggol.

– Oh… Istenem – remegő sóhajjal suttogom, miközben oldja ki az övemet.

Amíg a nadrágtól szabadít meg, kezeimmel összefogom hosszú haját, hogy tökéletes rálátásom legyen mindenre. Merevedésemre markol, hideg tenyerének érintésétől egy pillanatra megfeszülök, de az érzés azonnal eltörpül, amint dolgozni kezd rajtam. Annyira szexi látvány, ahogy beharapott ajakkal, vágytól csillogó szemekkel figyeli amit csinál. Egyikünk se szólal meg, mintha nem is lenne semmi, amit mondhatnánk egymásnak. A fejem kiürül, és a kellemes érzésen kívül semmi más nincs bennem. Se gondolatok, se érzelmek. Teljesen a falnak támaszkodok, hogy kényelmesebb legyen, és epekedve várom, hogy Yura használatba vegye a száját is. A távolból egy telefon csörgése hallatszik, de nem igazán zavartatja magát, úgy tesz, mint aki meg se hallja. Nyelvével benedvesíti ajkait, és lélegzetemet visszafojtva csukom le a szemeimet. Végignyal a teljes hosszamon, szinte érzek minden egyes ízlelőbimbót, majd a gyomrom is beleremeg, amikor a szájába vesz. Ujjaim maguktól markolják erősebben a tincseit, de nem irányítom, szabadon hagyom a mozgásban. Erősen szívja lüktető tagomat, amivel sikerül kicsalnia belőlem egy hangos, mélyről jövő nyögést. Az érzés olyan, mintha be lennék drogozva, mindig csak többre és többre vágyom. Résnyire nyitott szemekkel oldalra pillantok, meglátom a hálószobát, és úgy döntök, elég az előjátékból. Remélem Yura elég nedves, mert már benne akarok lenni. Haját fogva óvatosan elhúzom magamtól, érti a célzást, és feláll. Kilépek a nadrágomból, és a csuklójánál fogva húzom a szobába. Az ágy előtt megtorpan, visszafordít maga felé, s egy határozott mozdulattal az ágyba lök. Kivételesen tetszik, hogy valaki ilyen vad módon irányít. Leveszi a nadrágját, majd egy szál bugyiban ül rám, és alfelét dörzsölni kezdi hozzám.

– Ahh… – kiengedek egy sóhajt, és erősen beleharapok az alsó ajkamba.

A telefonja ismét megszólal, valaki valami nagyon fontosat akarhat, de őt ez egyáltalán nem érdekli, csak velem foglalkozik. Felülök, hogy átölelhessem a testét, és befordítsam magam alá, ezzel végre hozzám kerül az irányítás.

– Ne fogd vissza magad – vágytól fűtött hangon sóhajtja, miközben a szemeimbe néz.

Széles mosollyal jelzem, hogy tudomásul vettem a kérését, majd lejjebb csúszok az ágyon, és a bugyiján lévő nedves folt láttán elégedettséget érzek.

– Egy ujjal se nyúltam hozzád, mégis teljesen átáztál – ajkaimat megnyalva húzom le róla az utolsó ruhadarabot is.

Halk kuncogással válaszol, visszamászok a teste fölé, s kezei átölelik a nyakamat. Lenyúlok kettőnk közé, hogy irányba állítsam a férfiasságom, és már készülnék elmerülni Yurában, de megfagyok az ajtó felől jövő kopogó hangra.

– Vársz valakit? – furcsállva pillantok le rá.

– Nem – megrázza a fejét. – Lehet Haeun az.

– Ó… Akkor mi legyen?

– Semmi, nem engedem be – az arca rezzenéstelen, de mintha mégis feszült lenne. – Bár mondtam neki, hogy ma itthon leszek, lehet rájön mi van, ha téged se talál otthon.

– Miről beszélsz?

Eltol magától, sietősen felkel az ágyról, és visszaveszi a bugyiját.

– Most mi van?

Nem kapok választ, kimegy a szobából, majd a nadrágommal jön vissza, és hozzám dobja.

– Öltözz fel és bújj el – eluralkodik rajta a pánik, nem gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni.

– Mi?!

– Igyekezz!

Felöltözök, ő is pillanatok alatt rendbe szedi magát, és megy, hogy ajtót nyisson. Hirtelen gondolattól vezérelve mászok be az ágy alá, és hallgatom az eseményeket. Valóban Haeun az, és Yura úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna. Én meg itt kuporodok az ágy alatt, mint valami titkos szerető… Nekem nem attól kell félnem, hogy ezért halálra vernek, hanem attól, hogy miattam törik össze a legjobb barátom szíve.

16. Fejezet

– A kurva anyádat!

Az ötvenedik Flappy Bird kudarcom után idegesen dobom el a telefonom, ami az ágy végében landol. Szemem sarkában mozgást látok, kinyitódik az ajtóm, és Yura megszeppenve dugja be a fejét.

– Nem zavarok? – halkan kérdezi.

– Nem, gyere csak – ülőhelyzetbe tornázom magam.

Halkan csukja be maga után az ajtót, az ágyhoz sétál, és leül a szélére. Tekintetem megakad a dekoltázsán, de gyorsan moderálom magam, és megkeresem a szemeit, amikkel sejtelmesen méreget.

– Mi az? – felvonom az egyik szemöldököm.

– Csak beszélgetni akartam veled…

Elfekszik az ágyamon, oldalasan könyökölve, tenyerébe támasztott fejjel, és egy kacér mosollyal néz.

– Miről?

– Rólad.

Furcsállva pislogok rá, de nem mondok semmit, ezért folytatja.

– Mikor szexeltél utoljára?

– Mi? Téged ez miért érdekel?

– Csak válaszolj a kérdésemre.

– Öhm… Nem tudom, talán egy hete? – egy fintorral felelek. – Haeunt nem zavarja, hogy te erről akarsz társalogni?

– Haeun most nincs itt. Kettesben vagyunk – erotikus hanglejtéssel ejti ki az utolsó két szót.

Az újabb kérdését már meg se hallom, elveszek abban a flörtölő tekintetben. Jobb oldali szemöldöke valamivel magasabban van a másiknál, szemhéjai nincsenek teljesen felnyitva, és rúzstól vöröslő ajkai között néha felbukkan a nyelve hegye. Nagyot nyelek, igyekszem visszafogni magam, hogy ne nézzek megint a melleire. Elgondolkozom azon, hogy miért ilyen elcseszett a mai világ? A nőknek miért sír a szájuk, hogy minden jófej és helyes pasi valószínűleg meleg? Az igazán dögös csajok többsége leszbikus, de mi sose panaszkodunk ezért.

Fogalmam sincs, hogy miért agyalok ezen.

– Taemin, figyelsz te rám? – mosolyog, mert ő is tudja a választ. – Hova kalandoztak a gondolataid?

Némán figyelem, hogy felül, négykézláb mászik közelebb hozzám, és már nem tudom megállni, hogy ne térjenek tiltott területre a szemeim. Kivágott felsője alól tökéletesen látszik a domborulata, ami kétségtelenül izgató látvány. Egész közel jön, sarkaira ül, s tekintetünk találkozásakor még mindig ugyan azt a kihívó mosolyt látom rajta.

– H-Hol van Haeun? – zavaromban kipréselem magamból az egyetlen dolgot, ami eszembe jut.

– Nahát, milyen édes vagy, oppa – kezeit a térdemre vezeti, amitől ledermedek. – A postára ment, de ne aggódj, bőven van időnk.

– Időnk? Mire?

Nem válaszol, tenyerei elindulnak a combjaimon, vészesen közelednek a becses pontom felé, ami igazán vágyakozik Yura iránt. Egy belső hang vezérel, ami utasít, hogy megállítsam, mielőtt elfajulnának a dolgok. Így is teszek, megfogom a férfiasságom felé tartó kezeket, és eltolom őket magamtól.

– Mi van veled? – felbátorodva förmedek a lányra.

– Semmi.

Továbbra is mosolyog, a csuklóit még mindig fogom, ezért közelebb hajol, egyenesen a nyakamhoz, amit puha csókokkal kezd ellepni.

– Yura… – kelletlenül, de elhúzódok tőle. – Megcsalnád Haeunt?

Kérdésemre visszaül a sarkaira, ezért elengedem.

– Ez nem megcsalás. Ha ő kefélhet veled, én miért ne tehetném? – hanyagul vállat von.

– Mi van, ha én nem akarok veled kefélni?

– Nem akarsz? – meglepetten kérdez vissza.

Pillanatnyi döbbentsége azonnal eltűnik, és egy pajzán mosoly veszi át a helyét. Mélyen kivágott pólójának az aljához nyúl, és egy mozdulattal lerántja magáról. Elkerekedett szemekkel bámulok a melleire, amiket egy fekete, rózsaszín selyemszalaggal díszített melltartó fed.

– Most se akarsz? – halkan kérdezi.

Egy szó se hagyja el a számat, újra felém hajol.

– Kíváncsi vagyok, hogy egy pornósztár milyen az ágyban – egyenesen a fülembe suttog.

Végigfut rajtam a hideg, ahogy forró lehelete a bőrömet perzseli.

– Yura, tényleg nem-

Szavaim a torkomon ragadnak, ahogy ledönt az ágyba, és ágyékomra ülve megcsókol. A leszbikusok szörnyen jól tudnak csókolni, ebben biztos vagyok. Nem viszonzom, vakon nyúlok a vállaihoz, hogy eltoljam magamtól, de a csuklóimat megfogva a fejem mellé nyomja őket. Persze, hogy hagyom magam, hiszen sokkal erősebb vagyok nála, és ha akarnám, már rég leállíthattam volna. Be kell vallanom, nagyon is tetszik, hogy Yura ilyen szenvedélyes és irányító személyiség, ráadásul igaza van. Ha már Haeunnel készülünk a szexre, akkor miért ne tehetném meg vele is?

Könnyedén megmozdítom az ágyhoz szegezett kezeimet, mindkettővel a hosszú, fekete tincsekbe markolok, és a csók viszonzásaként használatba veszem a nyelvem. Nyálunk intenzíven cserélődik egymás közt, közben magabiztosan vezetem le a kezeim, és Yura fenekébe markolok. Belemosolygok a csókba, és vígan markolászom egy ideig, majd újra elindulok felfelé, oldalán végigsimítva a melleit is megfogom, majd azokat is megvizsgálom. Szilikon. Jó lehetett a plasztikai sebész, mert ránézésre nem tudtam volna megmondani, és az implantátum is alig érezhető, de biztos vagyok benne, hogy az, mert az évek során rengeteg mellett fogtam már.

Időm sincs valami szellemes megjegyzést tenni erre, ugyanis kulcsok zörgése zavarja meg a csendet. Yura azonnal felpattan, és visszahúzza a pólóját.

– Később folytatjuk, ígérem – mosolyogva egy csókot nyom a számra, majd kiviharzik a szobából.

Egy ideig bámulom a dudort a nadrágomon, majd frusztráltan sóhajtva döntöm hátra a fejem.

Megint faképnél lettem hagyva, álló cerkával…

Viszonylag hamar lelankadt, hála a sok undorító dolognak, amiket Mrs. Leeről fantáziáltam. Újra megborzongok a gondolattól, hogy az egyik videómat nézve, a nevemet nyögve maszturbál.

– Hmpf… – ismét kiráz a hideg. – Fúj…

Teljes nyugalmi állapotban lépek ki a szobából, és azonnal feltűnik, hogy Haeun ajtaja csukva van. Gyanakodva osonok közelebb, fülemet a fára tapasztom, és tompa, halk sóhajokat hallok.

– Heh – vigyorogva sétálok el onnan. – Yura, te kis lotyó…

Nem tudom, hogy miért, de valójában kedvelem őt. Tetszik a stílusa, egyedül a melleiben lévő szilikonok taszítanak, de azt hiszem, ez fölött szemet tudok hunyni. Lehet, hogy ő lesz az első leszbikus, akit belülről is megismerhetek, de a főnyeremény számomra akkor is Haeun. Ő nagyobb kihívás, de persze az se zavar, ha valaki csak úgy az ölembe hullik. Egyébként ez megcsalásnak számít? Ezen agyalva belépek a konyhába, és teafőzés közben folytatom a gondolatmenetet. Kétlem, hogy megcsalás lenne, valószínűleg Haeun is tudja, hogy Yura kíváncsi a szexuális teljesítményemre. De ha mégse, megnézném, hogy mit reagálna, ha esetleg rajtakapna minket. Istenem, de imádnám, ha beszállna. Két ultradögös leszbikussal csinálni… Maga a mennyország lehet. Szexfilmes karrierem során nem volt alkalmam részt venni egy hármasban, mert ahhoz a két férfi, egy nő kombinációt is be kellett volna vállalnom, amit inkább kihagytam.

Egy bögre teával baktatok vissza a szobámba, majd gyorsan le is teszem az italom, hogy fel tudjam venni a telefonom, mielőtt abbamarad a csörgése. Eddig nem látott számot látok a kijelzőn, de fogadom a hívást.

– Igen?

– Lee Taemin? – hivatalos, férfias hangja van.

– Igen… – furcsállva pillantok körbe, fogalmam sincs, ki lehet az.

– Üdvözlöm, Lee Kwangsoo vagyok, a Pink Flamingotól keresem, megkaptam az önéletrajzát.

– Ó – csak ennyit tudok reagálni.

– Be tudna jönni egy elbeszélgetésre?

– Öhm… Ja. Vagyis, úgy értem, természetesen.

– Mondjuk, holnap délelőtt, tíz óra?

– Nekem megfelel.

– Rendben, akkor várom. Viszhall!

A napom furcsább már nem is lehetne. Egyelőre nem akarok visszamenni a pornóiparba, de valamiből meg kell élni. A munka mellett remélhetőleg még bőven lesz időm Yurára. Ja, meg persze, Haeunre is.

15. Fejezet

Haeun nem habozik, az ágy mellett térdelve egészen a bokámig húzza az alsónadrágom. Minden pillanatok alatt történik, meglepetten pislogok rá, és a fejem azonnal hátra vetődik, amint megérzem húsos ajkait a merev férfiasságom köré záródni.

– A-ah! – szaggatottan nyögök fel.

Egy pillanatra a tüdőmbe ragad a levegő, ahogy forróság veszi körül a tagomat. Erősen szívja, feje ütemesen mozog, a tövénél pedig a kezével dolgozik rajtam. Nem finomkodik, és ezt nem tudom hangok nélkül hagyni. Jobban csinálja, mint az eddigi alkalmi partnereim, de nem tudok azon agyalni, hogy honnan tanulhatta ezt. Önfeledten nyögdécselek, az izmaim néha megrándulnak, és teljes erőmből szorítom a takarót. Haeun hangos cuppanással vesz ki a szájából, kezével folytatja a kényeztetésem, ezúttal lassabb tempóban. Zihálva emelem meg a fejem, hogy rá nézhessek, s a tekintetünk rögtön találkozik, egy huncut mosollyal néz a szemeimbe. Az ágyra visszaejtem a fejem, és egy nagyobb légvétellel hunyom le a szemeim.

Megérzem, ahogy nyelve hegyével végigszánt rajtam.

– Uh-hnn… – alsó ajkamba harapok, hogy visszatartsam a nyögést.

Ismét megérzem Haeun forró leheletét, egyre erősebben lüktető tagomat a szájába veszi, s ezúttal már egészen a tövemig leérnek az ajkai, orra hegye az ágyékomat csiklandozza. Próbálom a bennem kavargó örvényt lelassítani, hogy tovább tartson a kényeztetésem. Fogaim egyre mélyebbre süllyednek az ajkamban, de az élvezet elnyom minden mást, így a fájdalmat se érzem.

Haeun ismét lecuppan rólam, a kezével gyorsabb ritmusban folytatja.

– Meddig bírod? – erotikusan rekedtes hangon kérdezi.

Izgató hanglejtésétől felerősödik bennem a beteljesülés iránti vágy, erősebben marcangolom a számat, szemhéjaim görcsösen feszülnek, és az ágyneműt több helyen is rongyosra gyűrögetem. Férfiasságom körül erőteljesebben szorulnak a vékony ujjak, és már nem bírom tovább. Minden izmom egyszerre feszül meg, térdeim Haeun teste köré záródnak, akinek a keze lelassul, miközben érzem, hogy forró nedvem távozik belőlem. Megkönnyebbüléssel tölt el az üresség érzete, izmaim elernyednek. Fogaim közül kiengedem az alsó ajkam, az élvezet elmúlásával kezdem érezni a sugárzó fájdalmat. Megnyalom a szám, nyelvemen érzem a vér édeskés, vasas ízét, és ujjaimmal is megtapogatom a párnáimat, amin mély nyomokat hagytak a fogaim.

Hallom Haeun lépteit, ahogy távozik a szobából. Nehézkes mozdulatokkal felülök, az éjjeliszekrényről elveszek egy zsebkendőt, hogy ernyedő tagomról letöröljem az élvezetem nyomait.

– Micsoda?! – Jongin hangja magasra szökik a meglepettségtől, az egész Wolfhound tőle zeng. – Ezt nem akarom elhinni…

– Így volt – öntelt vigyorral dőlök hátra a székben. – Akkor is és ma reggel is.

– És a száddal mi történt? – az eddigre bevarasodott sebet figyeli.

– Ez bizonyítja, hogy mennyire jó volt.

Hangos nevetésben török ki, ahogy hitetlenkedő, ledöbbent arcát figyelem. Én se hittem volna, hogy ez valaha meg fog történni velem, de addig nem adom fel, amíg el nem jutok a szexig Haeunnel. Akkor leszek csak igazán elégedett magammal, hiszen nem sok férfi mondhatja el magáról, hogy sikerült megfektetnie egy leszbikust.

– Hyung, tudod, hogy tisztellek és szeretlek, de ezt akkor se veszem be – Jongin szúrós tekintettel méreget.

– Nyugodtan megkérdezheted Őt is, ha nekem nem hiszel.

Féltékenységet látok rajta, és ettől még jobban elönt büszkeség. Tudom, hogy Haeun még az ő fantáziáját is beindítja, és talán vetélytársnak is tartom – valamilyen szinten –, ezért jól esik az orra alá dörgölni, hogy közeledek a kincsesbányámhoz. Kissé gonoszan hangzik ez a gondolat, hiszen a legjobb haverom, de túlságosan erős a birtoklási vágyam, hogy elengedjem vele Haeunt egy körre.

– Remélem tudod, hogy mit csinálsz – átkapcsol figyelmeztető módba. – Ki tudja, hogy mi fog kisülni a ti kis „egyezségetekből” – túlzott hangsúllyal ejti ki az utolsó szót.

– Mi rossz sülhet ki ebből? Csak összefekszünk párszor, és kész.

– Aha, csak tudod a nőknek vannak érzéseik is, Haeun nem egy felnőttfilmes színész.

– Mit akarsz ezzel mondani? – megemelkedik az egyik szemöldököm.

– Azt, hogy belőle érzelmeket fogsz kiváltani azzal, hogy lefekszel vele.

– Ugyan már, Ő nem az a fajta, akiből könnyen ki lehet csalni bármilyen érzelmet – hosszasan bámulom a barátom arcát, és rájövök, hogy miért mond ilyeneket. – Várjunk csak. Te féltékeny vagy – vigyorgok. – Félsz, hogy belém fog zúgni?

– Nem vagyok féltékeny, és pont az ellenkezőjétől tartok.

– Hogy én leszek szerelmes? – nevetnem kell a hülyeségén.

– Nem, hanem, hogy meg fog utálni. Ennek ugyanakkora esélye van, mint annak, hogy beléd fog szeretni, amit gondolom nem akarsz.

– Nem hát – kapásból megerősítem –, nem akarom, hogy az évek óta tartó barátságunk odavesszen.

– Pedig oda fog. Megszeret vagy megutál, és egyik se fog jót tenni a barátságotoknak.

– Nem kell a féltékeny dumád – leintem.

Kilépek a HOT épületének az ajtaján, és undorodó tekintettel megyek az autómhoz. Felbontottuk a szerződést, és szerencsére soha többet nem kell erre a helyre jönnöm. Még mindig Jongin szavain kattog az agyam, pedig hatalmas baromságnak tartom, amiket mondott, valami mégis azt súgja, hogy lehet van benne némi igazság. Viszont figyelmen kívül hagyom, még fennmarad az egyezségünk Haeunnel egészen addig, amíg nem történik semmilyen változás. Azonnal felhagyok az egésszel, amint észreveszek rajta valami furcsát, mert nem akarom elveszíteni. Inkább kiverem magamnak, minthogy tönkremenjen a barátságunk.

Hazaérve lerúgom magamról a cipőimet, zoknim csúszik a padlón, ahogy a szobám felé haladok.

– Taemin oppa! – egy ismerős hang kiabál rám, amint elmegyek a nappali előtt.

Megtorpanok, benézek, és megpillantom Yurát, aki vidáman mosolyogva integet a kanapén ülve, mellette Haeun is ott van.

– Sziasztok – megállok a küszöbön, vállammal az ajtófélfának támaszkodok. – Mi a helyzet?

– Merre jártál? – a lakótársam egy pimasz mosollyal méreget.

– Végleg felmondtam, de előtte Jonginnal ma is jól kibeszéltünk – elmosolyodok.

– Ó, tényleg! – Yura csattan fel, mint akinek most jut eszébe valami. – Milyen volt az

éjszakátok? – felváltva, kíváncsian néz minket.

Szemeim elkerekednek a kérdés hallatán, rögtön sarkon is fordulok, és magukra hagyom a szerelmes párt. Még most is meglep, hogy Yura mennyire lazán veszi a dolgot. Mondjuk, ha jobban belegondolok, én is megengedném a barátnőmnek, hogy más lányokkal feküdjön le, hiszen nincs mitől félnem, ha tudom, hogy ő hetero. Ilyen gondolkodással meg tudom érteni, hogy Yurában semmi féltékenység nincs, de az is előfordulhat, hogy hasonló dolgokat művel Haeun háta mögött. Bár hűségesnek és őszintének tűnik, de számomra ez akkor is különös. Gondolatmenetem közben belépek a szobámba, és elterülök az ágyamon. Annyi minden jár a fejemben, nem tudok rendet tenni a sok gondolat között. Halk sutyorgás csapja meg a fülem, és meghallom, hogy kiejtik a nevem. A szobámat csak egy vékony fal választja el a nappalitól, ráadásul az ágyam egyik fele a falhoz van tolva, így mindent tökéletesen hallok.

– Mi volt a baj? – Yura hangja aggodalmasan cseng.

– Igazából én sem tudom… egyszerűen csak… lehet, még nem állok készen…

– Ne nevettess, szerintem te félsz attól, hogy csalódás ér.

– Mi? – Haeun meglepetten hangzik.

– Gondolom tartasz attól, hogy nem lesz olyan jó. Hidd el, pasival csinálni teljesen más, és meg kell tapasztalnod, ha egyszer már eldöntötted, hogy meg akarod. Mondd neki, hogy mit csináljon, és bízz mindent Taeminre, te csak lazíts.

Azt a mindenit! Yura tényleg buzdítja Haeunt, hogy szexeljen velem. Elégedett mosolyra húzom a számat, és tovább hallgatom a társalgásukat.

14. Fejezet

Durva vagy…

Nem esett jól…

Nem tudsz kielégíteni egy nőt…

Folyamatosan ezek a szavak visszhangoznak a fejemben. Álmatlanul forgolódok az ágyban, takaró nélkül. Bár az lenne a legnagyobb problémám, hogy nincs itt a rohadt takaróm. Még most is érzem, hogy ég és vöröslik az arcom. Ez most hatalmas csalódásként ért, az önbizalmam pedig valahol a föld alatt jár most. Várjunk… Mi van, ha pont ez volt Haeun célja? Lehet, hogy a csók miatt akarja lerombolni a méltóságom? Nem hülyeség, hiszen Yura miért engedte volna meg neki, hogy velem szexeljen? Hah! Azt hitte, hogy nem fogok rájönni?

Kell a nyamvadt takaróm!

Felkelek az ágyról, nagy lendülettel tépem ki az ajtómat, és nyílegyenesen haladok Haeun szobájához. Visszaveszek a lendületből, és halkabban nyitok be, de ő nem is alszik. Csak a telefonja kijelzője világítja meg az arcát, amin egy széles mosoly van.

– Te miért nem alszol még?

A hangomra meglepetten néz felém, a telefont elteszi, és villanyt kapcsol.

– És te miért nem alszol? – sejtelmesen figyel.

– Elloptad a takaróm.

– Ott van – fejével az ágy vége felé biccent.

Kifejezéstelen tekintettel odamegyek, és elveszem.

– Tudom ám, hogy miért csináltad… – halkan vetem oda.

– Mit?

– A csók miatt akartál porig alázni.

– Mi? – próbálja visszatartani a nevetést.

– Tudod, miről beszélek. Hazudtál, hogy nem volt jó.

– Taemin… – felnevet, de gyorsan moderálja magát. – Nem hazudtam, tényleg nem volt jó.

– Miért?

Felsóhajt, feljebb tornázza magát, hátát az ágy támlájának dönti.

– Olyan volt, mintha… – elgondolkozik –, mintha dörzspapírral csináltad volna. Megértem, hogy nálad eddig látványra ment minden, de én nem vagyok pornós, aki képes megjátszani, hogy ez mennyire jó érzés lenne. Az átlag nőknek először gyengédség kell, hogy a durvább érintések is jól essenek.

Iszom a szavait, és közben rájövök, hogy igaza van. Az évek során arra specializálódtam, hogy a látvány a lényeg.

– Oké, elismerem, hogy igazad van, de Yurát akkor se értem.

Elveszi maga mellől a telefont, valamit keres benne, majd odadobja nekem. Az üzenetek vannak megnyitva benne, amit Yurával beszéltek.

„Tényleg nem zavar?”

„Nem. Megértem a kíváncsiságod, és Taemin oppa a legtökéletesebb választás, ő mindent tudhat a szexről, szóval csináljátok.”

Hosszasan bámulom a szöveg végén lévő vigyorgó smileyt, és érzem, hogy megint vörösödök. Zavartan nézek fel Haeunre, aki csendesen figyel. Nem mondok semmit, visszadobom neki a telefont, amit sikerül elkapnia. Szó nélkül megfordulok, és elindulok kifelé.

– Megpróbálhatjuk megint, ha gondolod…

A szavak hallatán megtorpanok, a takarómat ledobom a földre, és visszafordulok. Se szó, se beszéd, Haeun ölébe ülök, és megcsókolom. Érzem, hogy belemosolyog a csókba, kezeim az oldalára vezetem, és simogatni kezdem. Most megmutatom neki, hogy tudok gyengéd is lenni.

Melleire markolok, finoman kezdem masszirozni őket. Tökéletesen a kezembe illenek, így könnyebb dolgom van, mint a felfújtakkal, amikben elég lelombozó érezni a szilikont. Tenyereim közepén megérzem Haeun kemény mellbimbóit, ezek szerint tényleg beválik ez a gyengédség dolog. Elhúzódok az ajkaitól, egészen az ágy végéig csúszok, majd a bokáinál fogva őt is lejjebb húzom, hogy fekvő helyzetbe kerüljön.

– Ne durvulj – halkan figyelmeztet.

– Elnézést, Hercegkisasszony.

Kuncogását hallva, bugyija két oldalába akasztom az ujjaim, és lassan lehúzom róla. Szeméremteste láttán furcsa izgatottságot érzek, amit ajkaimba harapva próbálok visszatartani. Benyálazom az ujjaim, és finoman simítok végig velük a nyílásán, amire egy halk sóhajjal reagál. Újra és újra megismétlem ezt a mozdulatot, közben folyamatosan Haeun arcát figyelem. Lehunyt szemeiből és résnyire nyílt ajkaiból arra következtetek, hogy jó érzés lehet, amit csinálok. Felbátorodva nyomom belé a két ujjam, amitől felhúzza a lábait, és egy nagyobbat nyög. Simogatom belülről, lassan mozgatom a kezem ki és be. Egyből érzem, hogy kezd nedvesedni, de még folytatom az izgatását, és hüvelykujjammal a csiklóján kezdek körözni, hogy fokozzam. Haeun megremeg, egy vadítóan kéjes nyögés hagyja el az ajkait, és ettől azonnal szűkké válik a lenge alsónadrágom.

Percek múlva pozíciót váltok, Ő megemeli a fejét, és ködös tekintettel, zihálva követi a mozgásom. Folyamatosan tartom vele a szemkontaktust, miközben lábai közé helyezkedek, majd ajkaimmal a szeméremdombjára tapadok, és csókolgatni, finoman szívogatni kezdem az érzékeny területet. A fejét hátravetve, a takaróba markolva nyög fel, és a csípőjét próbálja minél közelebb tolni hozzám.

Nyelvemet is bevetem, hegyével végigszántok a nyílásán, majd a kis idegcsomókkal teli pontot kezdem vele nyomkodni, pöckölgetni.

Haeun felszisszen, combjai közé zárja a fejem, de ennek ellenére folytatom. Rám telepszik egy nosztalgikus érzés, amikor a vállaimnak feszülve, ismét ellök magától a lábaival. Sikerül fent maradnom az ágyon, bosszúsan nézek rá, miközben felül.

– Mi van már megint? – kézfejemmel megtörlöm a számat.

– Fogalmad sincs róla, hogy mi az a gyengédség – homlokát ráncolja.

Felkel az ágyból, felveszi a bugyiját a földről, és visszahúzza. Durcás tekintettel figyelem Őt, a tekintetünk találkozásakor nyelvet ölt rám. Törökülésbe elhelyezkedik előttem, takaróját az ölébe húzza.

– Az ujjazási technikád tökéletes, ezt aláírom – elismerően bólogat –, de a nyelved… mintha az külön életet élne.

– Pedig nem is voltam durva… – értetlenül grimaszolok.

– De, az voltál. Már észre se veszed.

– Nem tudom hogyan kellene „gyengédebbnek” lennem – gúnyos pillantással mutatom az idézőjeleket.

– A te bajod.

Vállat von, majd elfekszik az ágyon, és az oldalára fordulva lekapcsolja a villanyt. Hitetlenkedve pislogok a sötétségbe, amíg azt meg nem szokják a szemeim.

– Ennyi…? – motyogom.

– Miért, mit akarsz még hallani?

– Kössünk egyezséget.

Vigyorogva mászok feljebb, egészen Haeun feje mellé.

– Felejts el – elfordul.

– Taníts meg a „gyengédségre” – nagyon nem tetszik ez a szó –, és én bevezetlek az igazi szex világába.

– Te meg az igazi szex? – érzem a gúnyt.

– Arra értettem, hogy igazi farokkal, és nem műanyag tárgyakkal.

Hosszas csend telepszik a szobára, némi izgatottsággal várom a válaszát. Visszafordul felém, tekintetünk találkozik a félhomályban, de azt nem látom, hogy milyen az arckifejezése.

– Jól van. Megegyeztünk.

Közelebb hajolok hozzá, és egy hosszas csókot nyomok az ajkaira. Nem érzem, hogy viszonozná, de hagyja, amíg nekem jól esik.

– Ha nem szexelünk, csók sincs – jegyzi meg, miután eltávolodok tőle.

Intézek egy grimaszt felé – amit valószínűleg nem lát –, majd lemászok az ágyról, a takarómat felveszem a földről, és kimegyek a szobájából.

Másnap reggel nyúzottan, bal lábbal ébredek, ráadásul merevedéssel. Remetéket megszégyenítő, mérges tekintettel battyogok ki a szobámból, és a konyháig vonszolom magam, ahol Haeun felöltözve, éberen tesz-vesz. Ezúttal ahhoz sincs kedvem, hogy szemügyre vegyem, lehuppanok az asztalhoz.

– Csinálj nekem kávét… – rekedten utasítom.

– Te nem is kávézol.

– De most kérek kávét! – csattanok.

– Ójaj – vigyorogva emeli maga elé a kezeit. – Látom, valaki rosszul aludt az éjjel.

Csendben telnek a percek, amíg lefő a kávé. Végig az ágyékommal vagyok elfoglalva, nem tudom figyelmen kívül hagyni azt a feszülő érzést, ami nem akar enyhülni, és egyre jobban bosszant. Haeun elém tesz egy csészét, amiben kávé gőzölög, csak egy bólintással köszönöm meg neki.

– Mi a baj? – végigsimít az arcomon, elhúzom tőle a fejem.

– Áll a cerkám – morgom.

A szemem sarkából látom, hogy lenéz, majd sarkon fordul, és kisétál a konyhából. Szerintem azt utóbbi időben már többször is megbánta a napot, amikor összeköltöztünk. A kesernyés italt lassan kortyolgatom, de az utolsó csepp után is úgy érzem magam, mint aki egy éves kóma után tért magához, és a lent uralkodó probléma se szűnt meg. A csészémet beteszem a mosogatóba, és elindulok vissza a szobámba. A folyosón csoszogva meggondolom magam, és a sajátom helyett Haeunébe megyek.

– Magadhoz tértél? – elmosolyodik, amikor észrevesz.

Nem mondok semmit, megállok előtte, csuklója köré fonom az ujjaim, és ágyékomhoz húzom a kezét.

– Mit művelsz? – meglepetten pislog, próbál elhúzódni, de nem hagyom.

– Elégíts ki.

– Tegnap nem ebben egyeztünk meg…

– De a dolog oda-vissza működik, az nem fair, hogy csak én adok.

– Akkor se-

– Mutasd meg, hogy miket szoktál csinálni a játékszereken.

Kifejezéstelen arccal állom a tekintetét, majd egy váratlan pillanatban meglök, a lábam elakad az ágyban, és a hátamra érkezek a szivacson. Haeun letérdel, ujjait az alsónadrágomba akasztja, és egy mozdulattal lehúzza rólam.

13. Fejezet

Egy csendes vacsora után, jóllakottan dőlök hátra a székben. Haeun kerüli a tekintetem, látszik rajta, hogy még mindig zavarban van a történtek miatt, de ez érthető. Én egyáltalán nem bánom, hogy elcsattant egy apró csók, sőt…

Felpattan a helyéről, mindkettőnk tányérját elveszi, és a mosogató felé fordul. Folyamatosan a fenekét figyelem, amit csak egy rásimuló rövidnadrág takar, s tudatomon kívül harapok az alsó ajkamba. A sminkemet már lemostam, de még mindig érzem a szájfény cseresznyére emlékeztető ízét. Stírölöm Haeunt amíg mosogat, majd hangosan felszisszenek, amikor derékból lehajol, hogy az alsó szekrénybe tegye a tiszta tányérokat.

– Mi a baj? – felegyenesedve rám néz.

– S-semmi, csak… ráharaptam a nyelvemre – hazudom.

Egyszer még meg fogja erőszakoltatni magát velem, ha ezt tovább csinálja. Kételkedést látok az arcán, ezért inkább kimenekülök a konyhából, és a nappaliba megyek. Levetem magam a kanapéra, bekapcsolom a tévét, majd zongorázni kezdek a csatornák között. Nem sokkal később Haeun is kijön a konyhából, elhalad a nappali előtt, de nem jön be. Értetlenkedve bámulom az ajtót, mert esténként mindig együtt tévézünk. Mindig, évek óta, minden egyes nap. A tévét rögtön ki is kapcsolom, felkelek, és magabiztos léptekkel megyek Haeun szobájába. Az ágy szélén ül, a telefonján pötyög valamit.

– Hé – leülök mellé, elteszi a telefont –, nem akarom, hogy rosszul érezd magad.

– Taemin, legjobb barátok vagyunk, nem volt semmi gond, de most elszúrtam mindent! – csattan, de a tekintetemet most is kerüli.

– Dehogy szúrtál. Én nem emlékszem rá, hogy bármi rosszat tettél volna…

– Megcsókoltalak, baszd meg! – egyenesen a szemeimbe néz, meglep az ingerültsége. – Ez kibaszottul nincs rendben, ez nem egy olyan dolog, amit csak egy „Ó semmi baj, felejtsük el” szöveggel el lehet intézni!

– Oké, akkor mit akarsz tenni? Agymosás kell, vagy mi?

– Örülök, hogy ebből is viccet csinálsz…

Feláll, kinyitja a szekrényét, kivesz egy törölközőt, majd az ablak alatt lévő asztal egyik fiókjában kutakodik. Elfordulok, egyik lábam az ágyra emelem, hogy kényelmesen tudjam nézni.

– Szerintem nem a csók zavar, hanem az, hogy te se tudod, mit akarsz…

– Miről beszélsz? – zavart pislogással néz rám.

Felkelek az ágyról, lassú léptekkel megyek közelebb hozzá, és az ajkaim maguktól egy mosolyra húzódnak. Alig egy méterre állok meg tőle, és egyenesen a szemeibe nézek. Mozdulatlanul áll, tartja a szemkontaktust, miközben egy tincset finoman a füle mögé tűrök.

– Pontosan én se tudom, de a sejtéseim szerint vonzódsz hozzám.

– Hülyeség – fintorog.

– Még magadnak se ismered be? – felvonom az egyik szemöldököm.

– Nincs mit beismernem.

– Akkor… – elgondolkozom – izgatja a fantáziád, hogy milyen lehet a szex egy pasival – olyan határozottan állítom róla ezt, mintha Ő mondta volna.

A képembe röhög, eltol az útból, és elindul kifelé. Halk, gonoszul csengő kuncogással nézek utána. Nem fog ilyen könnyen menekülni.

– Tudom, hogy igazam van.

Megtorpan a küszöbön, de nem fordul vissza.

– Kalandot kerestél, valami új dolgot akartál, de közben rájöttél, hogy a saját nemedhez vonzódsz, és most megijedsz attól, ami normális? Hova tűnt a kíváncsiságod és a kalandvágyad?

Válasz nélkül kimegy, bezárkózik a fürdőszobába.

Nyugodtan fekszem, a szobát csak kislámpa fénye világítja be. Minden olyan csendes, egyedül a fejemben zajlik egy hatalmas zűrzavar. Hogy lehettem ekkora barom?! Haeun most biztosan utál, nem kellett volna ilyeneket vágnom a fejéhez! Valószínűleg minden szavam igaz volt, de akkor is okosabb lettem volna, ha inkább nem mondom ki őket. Minden szarul alakul, és csak rosszabbá teszem a helyzetet ahelyett, hogy segítenék. Azt hiszem, hogy a barátságunkat illetően, ez eddig a legmélyebb pont. Még sose volt köztünk ilyen „félreértés”, amit ne tudtunk volna megbeszélni. Az egész miattam van, én vagyok az idióta, mert hagyom, hogy a farkam vezessen. A férfi nem átka. Elmondanám Haeunnek, hogy hiányzik a szex, de ez nem a legjobb kifogás. Kinyílik a szobám ajtaja, és Ő csendesen jön be, mintha a gondolataim vonzották volna ide. Villámgyorsan végigmérem, az arcán semmi érzelem nincs, a haja copfban van összekötve, és csak egy szürke haspóló meg egy bugyi van rajta. Felveszi a szemkontaktust, az ágyamhoz lépked, árnyéka a szemközti falon követi a mozgását. Vállamnál fogva átfordít a hátamra, és az ágyékom fölé térdel.

– Mit művelsz? – értetlenül, zavartan, meglepve pislogok fel rá.

Nem kapok választ, helyette lehajol, és megcsókol. Szenvedélyesen falja az ajkaim, de finoman eltolom magamtól, a vállait fogva megtartom a távolságot.

– Mit művelsz? – újra megkérdezem.

– Gondolkoztam azon, amit mondtál – a combjaimra ül.

– És ez mit jelent?

– Tényleg érdekel, hogy milyen lehet…

– Nocsak – elmosolyodok –, meguntad az élettelen tárgyakat?

– Fogd be.

Felülök, pár centiméter távolság van csak az arcunk közt.

– Mi lesz Yurával? – kérdezem, a száját bámulva. – Ő marad?

– Persze, hogy marad! Már megbeszéltem vele.

– Tessék? – a szemeibe nézek. – Mikor?

– Nincs öt perce.

– És azt mondta, hogy „Persze, nyugodtan dughatsz a lakótársaddal”? – hitetlenkedek.

– Meglepődtem, mert valójában még bátorított is…

Isten áldja Yurát! Nem is húzom az értékes időnket, hirtelen fellobbanó izgatottsággal esek Haeunnek, az ajkait falom, miközben magam alá teperem. A takaróm mindenhol gyűrődik közöttünk, a lábam bele is akad, de nem érdekel, mert lefoglal a gondolat, hogy az imént kaptam meg az engedélyt arra, hogy belépjek kincsesbányába. Egyik kezemmel támaszkodok, a másikkal Haeun oldalát simogatom. Ujjai a tincseim közé nyúlnak, újra és újra beletúr a hajamba. Nyelvemmel megkeresem az övét, és vad táncba kezdenek. Mindketten máris kapkodunk levegő után, ezért elhúzódok tőle, és sietve rángatom ki a kettőnk közé szorult takarót. A zavaró tényező eltávolítása után Haeun lábai közé térdelek, s újra fölé hajolok. Tarkómhoz nyúlva magához húz, hogy megcsókolhasson. Elmosolyodok a mohóságán, majd elszakadok az ajkaitól, a nyakát veszem kezelésbe, csókolgatom és szívogatom, ahol csak érem. Felsóhajt, a hangtól pedig egyre nagyobb a hőség az alsónadrágomban. Én már most kész vagyok arra, hogy a dolog közepébe vágjunk, de Haeun érdekeit is figyelembe veszem. Benyúlok a felsője alá, és egy mozdulattal feltolom a nyakáig. Felegyenesedek, hogy le tudjam húzni róla, és vigyorgok a kerek, fedetlen mellei láttán. Nem is figyelek másra, egyiket a kezemmel, másikat a számmal kezdem izgatni. Nyelvemmel köröket írok le a mellbimbója körül, majd megszívom, és a fogaim közé zárom.

– Au! – Haeun teste megrándul alattam. – Finomabban!

Ajkaimmal folytatom, csókolok, nyalok és szívok, véletlenszerű sorrendben. Egy sóhajt, majd egy szisszenést hallok, másik mellén lévő kezemet elveszi, és értetlenül pillantok fel.

– Ne markold ilyen erősen. Fáj… – homlokát ráncolja.

– Bocsi.

Ezúttal a másik melléhez hajolok, és azt kezdem a számmal kényeztetni, amíg a bimbója meg nem keményedik. Lassan lejjebb araszolok a számmal, apró puszikat hintek a borsózó bőrére, egészen a bugyija széléig. Mosolyogva egyenesedek fel, és hátrébb mászok, hogy lehúzhassam róla a vékony anyagot. Először csak beleakasztom az ujjaim, és Haeun arcát figyelem. Beharapott alsó ajakkal néz vissza rám, szemei izgalmat, ugyanakkor félelmet is mutatnak.

– Még meggondolhatod magad… – igazából nem, de had érezze az odafigyelést.

Vesz egy nagy levegőt, és a plafonra néz. Kezeimre irányul a figyelmem, a textildarabot inkább lassan húzom le, pedig szívem szerint letépném, hogy minél gyorsabban a lényegre térhessek. Váratlanul sötétségbe borul a szoba, hallom a kislámpa kapcsolójának halk kattanását.

– De bunkó vagy – nevetgélek, mert tudom, hogy igazából miért kapcsolta le. – Már látni se akarsz?

– Hülye… Csak így jobban érzem magam.

A bokájánál tartó bugyit teljesen lehúzom róla, ledobom a földre, majd a lábait feltolom, és egy szélesebb terpeszre nyitom őket. A gyomromat olyan kicsinek érzem, mintha nem is lenne, és a szívem vadul pumpálja a vért, ami sebesen áramlik le, az ágyékomba. Haeun eddig csendes volt, de holnapra nem lesz hangja, az egész éjszakát alattam fogja végigsikítani. Lábai közé könyökölök, kezeimmel simogatom a derekát, és a combjait. Nyelvem hegye átsiklik a nyílásán, amitől egy remegő sóhajt hallat. Számmal a csiklójára tapadok, szívni kezdem az érzékeny területet.

– Hnn…ah…

Elégedetten hallgatom az édes nyögéseit.

– Taemin… – sóhatja.

Néha megremeg a teste, a csípője folyamatosan mocotog, miközben nyalogatom a kis idegcsomót. Percekig folytatom, s egy csókot még nyomok rá, mielőtt feltérdelnék. Haeun zihálását hallgatom, s kényelmesen a sarkaimra ülök. Hüvelykujjammal folytatom a kényeztetését, körkörös mozdulatokkal izgatom a csiklóját. Élesen nyög fel, a lábait összezárja, de nem jelent akadályt, így is hozzáférek a lényeghez.

– Taeh… T-Tae… – erőtlenül próbálja kinyögni a nevem.

Eltelik néhány másodperc, majd hirtelen a lábaival ellök magától. Hátraesek, az ágy elfogy alólam, és a földre csúszok. Abban a pillanatban el se jut az agyamig, hogy mi történt, értetlenül nézek körbe a sötétségben.

– Ezt miért…? – feltápászkodok.

– Ne haragudj…

Elsétálok a kislámpáig, felkapcsolom, s meglátom Haeunt, aki bocsánatkérő tekintettel ül az ágyon, takaró mögé rejtve a testét.

– Mi történt? – értetlenül vakarom a halántékom.

– Nem fogunk szexelni, amíg ilyen durva vagy.

– Mi? Durva?

– Igen – bólint. – Egyáltalán nem esett jól, amit csináltál…

Ezzel most kinyírta a büszkeségem. Azt hittem,hogy az élvezettől nyög, de ezek szerint nem.

– Ki hitte volna, hogy egy pornósztár nem tud kielégíteni egy nőt – pimasz mosollyal néz.

A maradék méltóságomnak is lőttek, és a szerszámom is egyből lelankad. Mentálisan összezuhanva figyelem Haeunt, ahogy feláll az ágyról, maga köré tekeri a takarót, és felveszi a ruháit a földről. Mellém érve megáll, mosolyogva pislog fel rám.

– Semmi baj, Casanova, majd legközelebb – azzal kisétál a szobából.

– Elvitte a takarómat…

Ennyit tudok csak kinyögni, az agyam lezsibbadt, és szörnyen érzem magam.