16.5 Fejezet

Ez a hűvös idő nem nekem való. A napsütés már nem melegíti a bőrömet, helyette csípős fuvallatok érik; a nőket pedig már nem lehet rövidnadrágban és topban bámulni, mert ők is fáznak, és több a ruha. Ilyen gondolatoknál perverz őrültnek érzem magam, de hát pasiból vagyok, természetes, hogy az én szemeimnek is jól esik a csinos hölgyek látványa. Kétségtelen, hogy egy formás fenék most megnyugtatná a táncoló idegeimet, ugyanis úton vagyok a Pink Flamingo székháza felé, elbeszélgetésre. Nem szívesen megyek vissza az iparba, de ebből jön a pénz és a hírnév. Mrs. Lee biztosan örülni fog az újabb munkáimnak. Az autóban ülve felnevetek a gondolaton, s leparkolok a székház parkolójában. Kicsatolom az övem, és nyitnám az ajtót, de ekkor pittyen egyet a telefonom. Kiveszem a zsebemből, elolvasom a beérkező üzenetet.

Merre vagy éppen? Kedvem támadt folytatni a tegnapit…

Yura

A szám olyan szélesre húzódik, hogy majd' szétszakad az arcom.

Feszengve, de kívülről magabiztosnak tűnő viselkedéssel lépek be az iroda ajtaján, és egy vékony, öltönyös, harmincas éveiben lévő férfi azonnal felpattan a székéből.

– Üdvözlöm, Mr. Lee. Örülök, hogy eljött – mosolyogva kezet ráz velem. – Foglaljon helyet.

A fekete bőrkanapé felé mutat, amire fintorogva nézek le. Pontosan tudom, hogy mik történtek eddig rajta, ezért visszautasítom.

– Köszönöm, de azt hiszem, inkább állnék.

– Meg tudom érteni – felnevet, de érződik rajta, hogy nem túl őszinte a kacaj.

Annyival megtisztelt, hogy akkor ő is állva maradt, és így vázolta fel a dolgokat. Nem hallottam semmi érdekeset, csak annyit, hogy kellek a cégnek, és hajlandóak az átlagnál többet fizetni.

– Ha valamire nemet mond, akkor azt tiszteletben fogjuk tartani, garantálom – végig úgy beszél, mint egy profi üzletember. – Tehát…?

A válaszomra vár. Szemei szinte szikráznak, mintha gondolatban próbálna manipulálni, hogy mondjak igent. Nagy ambiciózussal rendelkezhet. Tényleg akarom én ezt?

Elégedett mosollyal, és a megengedettnél gyorsabb sebességgel haladok az úton, nem akarom megváratni a hölgyet. Az autó kerekei hangosan csikorognak, ahogy befordulok a pláza parkolójába, és azonnal ki is szúrom Yura homokóra alakját. Megállok mellette, ragyogó mosolya betölti az egész utasteret, amint beül az anyósülésre.

– De gyors voltál – fekete tincseit eltűri az útból, így meglátom a dekoltázsát.

– Csak mondd hova megyünk, és ennél is gyorsabb leszek – motyogom a melleit bámulva.

– A lakásomra gondoltam…

Megszeppenve nézek a szemeibe, s feltűnik huncut mosolya. A lelkiismeretemet elnyomja a magas tesztoszteron szintem, így nincs egy csepp bűntudatom se azzal kapcsolatban, hogy Haeun barátnőjének a lakására megyek… szexelni vele.

Az út viszonylag csendesen -és gyorsan- telik, Yura GPS-ként irányít, mikor merre kell fordulnom. Nehéz úgy vezetni, hogy ő itt ül mellettem, mert nem tudom megállni, hogy ne vessek rá néha egy-egy pillantást; mintha meg akarnék győződni róla, hogy ugyan olyan szexi-e, mint fél perccel ezelőtt.

Megpróbálom nem kimutatni, de kissé feszült vagyok. Nem azért, mert a fejemben motoszkál a gondolat, hogy esetleg rossz, amit teszünk, hanem azért, mert a tíz perc autózás legalább egy órának tűnt azzal a gondolattal, hogy hová tartunk.

Yura beinvitál a lakásába, majd becsukja az ajtót, és tovább nem is vesztegeti az időt. Egy mozdulattal lerántja magáról a felsőjét, és én se habozok, a derekánál fogva magamhoz rántom, hogy birtokba vehessem az ajkait, de ő nem elégszik meg ennyivel. Nyelvével megkeresi az enyémet, s a nadrágomra markol, amitől a csókba nyögök. Nem hagyja, hogy irányítsak, és ez meglehetősen tetszik. Folyamatosan tol, botladozva hátrálok, amíg a hátam el nem ér a falhoz. Megkeresem a melltartója csatját, s kioldom, miközben nyelveink még mindig egymással vannak elfoglalva. Kezével egyre erősebben markolássza és dörzsölgeti a nadrágomat, amitől szinte teljesen megkeményedek. Váratlanul elenged, ledobja magáról a melltartót, és a következő pillanatban már előttem guggol.

– Oh… Istenem – remegő sóhajjal suttogom, miközben oldja ki az övemet.

Amíg a nadrágtól szabadít meg, kezeimmel összefogom hosszú haját, hogy tökéletes rálátásom legyen mindenre. Merevedésemre markol, hideg tenyerének érintésétől egy pillanatra megfeszülök, de az érzés azonnal eltörpül, amint dolgozni kezd rajtam. Annyira szexi látvány, ahogy beharapott ajakkal, vágytól csillogó szemekkel figyeli amit csinál. Egyikünk se szólal meg, mintha nem is lenne semmi, amit mondhatnánk egymásnak. A fejem kiürül, és a kellemes érzésen kívül semmi más nincs bennem. Se gondolatok, se érzelmek. Teljesen a falnak támaszkodok, hogy kényelmesebb legyen, és epekedve várom, hogy Yura használatba vegye a száját is. A távolból egy telefon csörgése hallatszik, de nem igazán zavartatja magát, úgy tesz, mint aki meg se hallja. Nyelvével benedvesíti ajkait, és lélegzetemet visszafojtva csukom le a szemeimet. Végignyal a teljes hosszamon, szinte érzek minden egyes ízlelőbimbót, majd a gyomrom is beleremeg, amikor a szájába vesz. Ujjaim maguktól markolják erősebben a tincseit, de nem irányítom, szabadon hagyom a mozgásban. Erősen szívja lüktető tagomat, amivel sikerül kicsalnia belőlem egy hangos, mélyről jövő nyögést. Az érzés olyan, mintha be lennék drogozva, mindig csak többre és többre vágyom. Résnyire nyitott szemekkel oldalra pillantok, meglátom a hálószobát, és úgy döntök, elég az előjátékból. Remélem Yura elég nedves, mert már benne akarok lenni. Haját fogva óvatosan elhúzom magamtól, érti a célzást, és feláll. Kilépek a nadrágomból, és a csuklójánál fogva húzom a szobába. Az ágy előtt megtorpan, visszafordít maga felé, s egy határozott mozdulattal az ágyba lök. Kivételesen tetszik, hogy valaki ilyen vad módon irányít. Leveszi a nadrágját, majd egy szál bugyiban ül rám, és alfelét dörzsölni kezdi hozzám.

– Ahh… – kiengedek egy sóhajt, és erősen beleharapok az alsó ajkamba.

A telefonja ismét megszólal, valaki valami nagyon fontosat akarhat, de őt ez egyáltalán nem érdekli, csak velem foglalkozik. Felülök, hogy átölelhessem a testét, és befordítsam magam alá, ezzel végre hozzám kerül az irányítás.

– Ne fogd vissza magad – vágytól fűtött hangon sóhajtja, miközben a szemeimbe néz.

Széles mosollyal jelzem, hogy tudomásul vettem a kérését, majd lejjebb csúszok az ágyon, és a bugyiján lévő nedves folt láttán elégedettséget érzek.

– Egy ujjal se nyúltam hozzád, mégis teljesen átáztál – ajkaimat megnyalva húzom le róla az utolsó ruhadarabot is.

Halk kuncogással válaszol, visszamászok a teste fölé, s kezei átölelik a nyakamat. Lenyúlok kettőnk közé, hogy irányba állítsam a férfiasságom, és már készülnék elmerülni Yurában, de megfagyok az ajtó felől jövő kopogó hangra.

– Vársz valakit? – furcsállva pillantok le rá.

– Nem – megrázza a fejét. – Lehet Haeun az.

– Ó… Akkor mi legyen?

– Semmi, nem engedem be – az arca rezzenéstelen, de mintha mégis feszült lenne. – Bár mondtam neki, hogy ma itthon leszek, lehet rájön mi van, ha téged se talál otthon.

– Miről beszélsz?

Eltol magától, sietősen felkel az ágyról, és visszaveszi a bugyiját.

– Most mi van?

Nem kapok választ, kimegy a szobából, majd a nadrágommal jön vissza, és hozzám dobja.

– Öltözz fel és bújj el – eluralkodik rajta a pánik, nem gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni.

– Mi?!

– Igyekezz!

Felöltözök, ő is pillanatok alatt rendbe szedi magát, és megy, hogy ajtót nyisson. Hirtelen gondolattól vezérelve mászok be az ágy alá, és hallgatom az eseményeket. Valóban Haeun az, és Yura úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna. Én meg itt kuporodok az ágy alatt, mint valami titkos szerető… Nekem nem attól kell félnem, hogy ezért halálra vernek, hanem attól, hogy miattam törik össze a legjobb barátom szíve.