18. Fejezet

Óráknak tűnnek a kínos csendben eltelt másodpercek, Haeun semmit nem reagál az előbbi vallomásomra, nekem pedig nincs merszem felemelni a fejem. Lehet, ez mégse volt olyan jó ötlet. Hajnalban, ébredés után közlöm vele az álláspontom, mégis mit vártam? Rá se merek nézni az arcára, nem is akarom hallani a válaszát. Már ha tud erre mondani valamit.

– Ühm… én csak… izé… – motyogom a combjaimat bámulva, és a tarkómat vakarászva. – Bocs, nem gondoltam át teljesen, hogy ez mennyire lesz kínos…

– Kínos? – végre megszólal. – Régóta hajtogatod nekem perverz dumáidat, de ezt már kínosnak tartod?

A hangjából nem tudom leszűrni, hogy viccel vagy teljesen komoly-e, ezért felnézek, és egy szikla omlik le a szívemről, amikor meglátom a mosolyát.

– Oh – ajkai egy tökéletes kör alakot formálnak meglepett arckifejezésén. – Te elpirultál!

– Mi? Én…? – próbálok önbizalommal teli vigyort erőltetni magamra. – Ugyan már, ne viccelj.

„Ennyire hülyének nézel?” tekintettel összefonja maga előtt a karjait, és a kredencnek támaszkodik. Kitartóan szemezek vele, és figyelek arra, hogy még véletlenül se lásson meg rajtam egyetlen érzelmet se. Sötétbarna, álmos szemeit figyelve rájövök, hogy Yura nem érdemli meg Őt. Az a ribanc teljesen rám nyomult, és emlékszem, amikor Haeun sírt, mert félt, hogy ez fog történni. Hát, majdnem megtörtént, de Jonginnak hála észhez tértem, épp időben. Már csak azt kell kitalálnom, hogy miként tüntessem el mellőle azt a libát. Már megint hova gondolok? Ez ráér később.

Gondolatmenetem közben Haeun kecses léptekkel elindul felém. Nem mond egy szót se, csak egy apró mosoly van az arcán. Megkerüli az asztalt, megáll a székem mellett, majd minden habozás nélkül átveti az egyik lábát a túloldalra, és az ölembe ül, karjai pedig a nyakam köré fonódnak. Meglepettségemet egy kacér mosoly mögé rejtem, és kezeimet magabiztosan teszem a derekára.

– Ez minden mondanivalód számomra? – benedvesítem kiszáradt ajkaimat, amit megfigyel.

– Az előbb vallottad be, hogy érdekelnek az érzéseim – tarkómon pihenő tincseimet csavargatja az ujja köré, s újra a szemembe néz. – Elég nyersen fogalmaztál, de a lényeget értettem, és ez imponáló számomra.

Magasabban van, mint én, ezért megemelem az arcomat, és célzásként a szájára nézek. Fogalmam sincs, mi futhat át az agyán éppen, de türelmesen megvárom, hogy lehajoljon. Váratlanul cselekszik, tarkómnál fogva közelebb húz magához, az ölemben feljebb tornázza magát, és ezzel egy időben megcsókol. Nem puhatolózik, ajkaink szorosan préselődnek egymáshoz, s az egész olyan érzés, mintha egy hatalmas teher esne le a vállamról. Ez azt jelenti, hogy szexelni fog velem, itt és most. Csak ne szúrjam el… Gyengédnek kell lennem, de van egy rossz sejtésem, hogy nem fog menni. Megkönnyíti a dolgomat, hogy láthatóan most nem gyengédségre vágyik, ezért feneke alá nyúlva megfogom, és a székről felállva az asztalra ültetem. Csípőmhöz emelem a lábait, hogy körém fonja, s a köntösét kezdem kibogozni, miközben faljuk egymás ajkait. A puha anyagot sikerül kibontanom, letolom a vállairól, így már csak egy ujjatlan felső és egy bugyi marad rajta. Végigsimít a mellkasomon, majd megragadja a pólóm alját, majd hangos cuppanással válunk el egymástól, hogy le tudja venni rólam a fölösleges textilt. Érzem, hogy ez most simán fog menni, és már attól a gondolattól keményedek lent, hogy alig választ el Haeun testétől valami. Folytatnám a csókot, de észreveszem, hogy valami másra figyel, meleg tenyere óvatosan ér a mellkasom bal feléhez, amit mosolyogva néz. Értetlenül pillantok le, és meglátom a tetoválást, ami aggodalomra ad okot, ugyanis azt örökíti meg, hogy Haeunnel legjobb barátok vagyunk „örökké”. Egy halk, csalódott sóhajjal nézek fel, és reménykedve simogatom Haeun karjait.

– Ettől most meggondoltad magad?

– Mi? – megszeppenve fürkészi az arcom, majd elmosolyodik. – Dehogy! Attól, hogy szexelünk még legjobb barátok maradunk.

– Pontosan – magabiztosan helyeselek.

Megmarkolom a felsőjét, megvárom amíg felemeli a kezeit, hogy lehúzhassam róla, és feltárulnak előttem a mellei. Szerencsére az alsónadrágom elég laza ahhoz, hogy ne fájjon benne a merevedésem, ami tökéletes formájában kidomborodik. Újra birtokba veszem Haeun telt ajkait, a csók közben simogatásokkal kényeztetjük egymást, majd elkezdek lentebb területekre araszolni. Nyálban gazdag csókokkal haladok végig a nyakán, közben enyhe nyomással tolom lejjebb, amíg el nem fekszik az asztalon. Óvatosan kijjebb húzom Haeunt az asztal széléhez, megszűnik köztünk a távolság, és a vékony textileken át érzem forró nedvét, amiből egy kevés átkerül az alsónadrágomra. Teste fölé hajolok, számmal az egyik mellét, kezemmel pedig a másikat izgatom felváltva, amit halk sóhajokkal fogad, és ujjaival a tincseim közé túr.

– Ah! – hangosan felnyög, amikor ágyékomat az alfeléhez kezdem dörzsölni.

Folytatom, amíg mellbimbói nem keményednek meg az izgatástól, majd tovább haladok lefelé. Végigcsókolom a mellei közötti rész, s kénytelen elengedni, ahogy lejjebb haladok. Hasa aljához érve már csak apró puszikat lehelek a forrósodó bőrére, majd felegyenesedve a kipirult arcára pillantok, és ujjaimat bugyija szélébe akasztom. Mély légvételekkel rám pillant, s felül, hogy lefoghassa a kezeimet.

– A villany… – félénken a kapcsoló felé tekint.

– Kapcsoljam le? – értetlenül pislogok. – Hiszen láttalak már meztelenül – biztató mosollyal simogatom meg az arcát.

– Tudom, de jobban érezném magam-

– Akkor csak engem nem akarsz látni?

Cinikus mosollyal leintem, mielőtt szabadkozni kezdene. Nem szívesen teszem, de a kedvéért természetes, hogy lekapcsolom a lámpát. Sötétben megyek vissza az asztalhoz, kitapogatom Haeun utolsó ruhadarabját, majd óvatosan és lassan húzom le róla, mintha porcelánból lenne, de végül csak ledobom a földre. Remegő sóhajt hallok, de szerintem én most jobban izgulok, mint ő, mivel ennél a résznél mindig elbuktam a durvaságommal. Most olyan gyengéd leszek, mint még soha. Simogatni kezdem Haeun combjait, de épphogy hozzáérek az ujjbegyeimmel, amitől érzem, hogy borsózik. Látásom kezd kiélesedni a sötétségben, ekkor egy csókot nyomok a szájára, majd leguggolok, hogy nőiessége fejmagasságban legyen. Jobb térdétől kezdve apró puszikkal kezdek felfelé haladni a belső combja mentén. Nem sietem el a dolgot, csigalassúsággal haladok befelé, majd a hajlatához érve kezdem elölről az egészet a bal térdétől. Egyre sűrűbben és hangosabban hallom a sóhajait, majd egy pillanatra teljes csend telepszik a konyhára, amikor elérem a szeméremajkait. Bátorkodom azzal kezdeni, hogy puhatolózás helyett mélyen belenyalok. Hangosan felnyög, és egész testében beleremeg az érzésbe. Nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz volt neki, ezért elhajolok tőle, de kezeimmel még mindig simogatom a combjai külső felét.

– Huhh… Ezt csináld még egyszer… – levegő után kapkodva nyögi.

Mosolyogva hajolok vissza a lábai közé, nyelvem könnyedén csúszik újra belé, forró és kesernyésen finom nedve szétárad az ízlelőbimbóim között. Újra és újra megismétlem a mozdulatot, amitől már elfojtottan nyögdécsel, mintha beharapná az ajkait. A számban felgyülemlett nedvét lenyelem, és áttérek a csiklójára, amit már csak a nyelvem hegyével izgatok, vagy beszívom a számmal, de ügyelek rá, hogy ne veszítsem el a fejem, gyengéd maradjak.

– Ah! Hnn… – nyögései simogatják a dobhártyámat, és önbizalmat adnak. – Tae… Taehmin!

Határozottan a hajamba túr, megmarkolja tincseimet, és eltolja magától a fejemet.

– Mi a baj? Fáj? Én próbálom figyelmesen csinálni – hadarva mentegetőzök.

– Jó érzés, de… – egy sóhajjal szakítja félbe a mondatát –, de ne húzzuk tovább az időt.

Szavai azonnal eljutnak az agyamig, felegyenesedek, egyúttal letolom az alsónadrágom, kilépek belőle, és arrébb is rugdalom. Zakatoló szívvel állok Haeun lábai közé, megkeresem az asztalon támaszkodó kezeit, és a nyakamba teszem őket, készségesen át is karolja. Megfogom lüktető férfiasságom, és egyszer végighúzom rajta a markomat, hogy ellenőrizem, minden rendben van-e. Én teljes mértékben készen állok, megközelítem vele Haeun nyílását, és makkommal végigdörzsölöm, majd felpillantok, mielőtt bármi mást tennék.

– Mehet? – suttogom, és hirtelen a homlokomra csapok, amikor eszembe jut valami. – Baszki, nem tudom, hogy valahol van-e még óvszerem…

– Nem számít. Téged akarlak érezni, nem a gumit – hahh, mondja az, aki eddig műanyag tárgyakkal „szexelt”.

– Biztos vagy benne?

Válaszként a derekamat ölelő lábak megfeszülnek körülöttem, amit egy „igen”-nek veszek. Nagyot sóhajtok, majd lassan mozdítom a csípőmet. Haeun elég nedves, könnyedén becsusszannék, de nem akarom, hogy esetleg fájdalmat okozzak neki, és amúgy is élvezni akarom minden pillanatát annak, hogy egy régi vágyam valóra válik. Síri csend van a konyhában, egyedül a szívem dörömbölését hallom egyenesen a fülemben. Érzem ahogy centiről centire merülök el a lüktető forróságban, és fel sem tudom fogni, hogy mi is történik éppen. Haeun szorosan ölel magához, majd egy tompa hümmögést hallat. Ennyi, ebben a pillanatban olyan közel vagyok hozzá, amennyire lehetséges. Ó, Istenem… Hát ilyen az én kincsesbányám. Sírni tudnék a hirtelen feltörő boldogságtól, de a következő pillanatban már minden figyelmemet Haeunnek szentelem, aki most meglepően csendes. Lassú, kis mozdulatokkal kezdek, hogy szokja az érzést, majd egyik kezemmel a tarkójához nyúlok, és magamhoz húzom egy csókra. Nyelvével válaszol, és szenvedélyes nyelvcsatába kezdünk. Egyre szorosabban próbál magához ölelni, és én veszem az üzenetet, bátrabban mozgok benne. Nagyobb mozdulataimtól a csókba nyög, majd meg is szakítja azt, és fejét a vállamra hajtva mély sóhajokat hallat. Homlokomon megjelennek az első izzadtságcseppek, pedig még nagyon az elején vagyunk. Eltűröm a haját az útból, és csókolgatni kezdem a füle mögött, majd a nyaka és a válla közti területet. Ezúttal már teljes hosszúságom súrlódik benne, lassan, mélyre hatolva mozgok benne, de még mindig csak halkan nyöszörög.

– Miért vagy ilyen csendben? – suttogom a bőrébe.

– Hhnnghh…

– Nem fáj, ugye?

– Fogd már… be.

Egy csókkal teszi biztossá, hogy ne szólaljak meg újra, de ajkain érzem, hogy mosolyog. Növelem a tempót, lökéseimtől néha már az asztal is meg-megmozdul Haeun alatt, ő pedig erősebben kapaszkodik a nyakamba, és a csókot megszakítva, egyenesen a fülembe sóhajtozik, ami rohadtul izgató. Egy pillanatra elvesztem a fejem, és mozdulataim eldurvulnak pár lökés erejéig, majd a fájdalmas nyöszörgések hallatán visszafogom magam.

– N-ne… – ujjak furakodnak a hajamba, néhány tincset megmarkolnak. – Folytasd!

Nem kell kétszer kérnie, ütemesen folytatom a mozgást.

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de akár egész nap tudnám ezt csinálni. Már csillogunk a verejtéktől, hangos sóhajokkal jutok csak oxigénhez, de mindez eltörpül amellett, hogy hallhatom Haeun kéjes nyögéseit, és tagomat az ő teste veszi körül.

– Taehmin… – ahogy a nevemet nyögi… egyszerűen…

Háton fekszem a konyha padlóján, és a derekát fogom, miközben ő kedve szerinti tempóban lovagol meg. Tenyereivel a mellkasomon támaszkodik, s ütemesen mozog rajtam fel-le. Felülök, és karjaival azonnal átöleli a nyakam, miközben egyik kezemmel lenyúlok a ponthoz ahol egymásba kapcsolódunk, ujjaimmal izgatni kezdem a csiklóját. Eddig meglepően visszafogott volt, de most ért el arra a pontra, hogy minden egyes kis ingernek hangot ad. Édes hangján sóhajtozik, nyögdécsel, és mindezt miattam. Már el is felejtettem, hogy milyen az igazi szex. Nem olyan, mint stúdióban, több ember előtt, megjátszott nyögdécselésekkel. Haeun elfojtott sikoltása, és körülöttem összeránduló hüvelye tudatja velem, hogy elérte az orgazmust. Vágyakozó morranással fordítom magam alá, lábait a vállaimra teszem, és gyors iramot diktálok, amitől még mindig csak élvez és élvez alattam, körmeivel végigkaristolja a hátamat, miközben alsó ajkát beharapva nyöszörög. Érzem, hogy mindjárt robbanok, de az utolsó pillanatig benne akarok maradni. Kikívánkozik pár mély nyögés, majd elkezdek visszaszámolni, és a nullához érve egy pillanat alatt kihúzódok a lüktető hőségből, a fejem magától billen hátra, s egy torokból jövő, hangos nyögéssel élvezek el. Életem legjobb beteljesülése volt. Elfáradtam, az izmaim görcsösen feszülnek a megerőltetéstől, és kedvem lenne elterülni a padlón, de most Haeun a fontos. Hangosan sóhajtozva fekszik a hideg kövön, feltápászkodok, hogy felsegítsem, de szinte mozdulni se tud.

– Jól vagy? – arcába logó tincseit oldalra tűröm.

– Ez elképesztő volt – lehunyt szemekkel, bágyadtan mosolyog.

– Mondtam én, hogy nem tudod, miből maradtál ki eddig – megfogom a kezeit. – Kelj fel, mielőtt felfáznál.

Segítek neki felállni, majd a tartóból kiveszek néhány szalvétát, hogy a hasáról letöröljem az élvezetem nyomait, majd a ruháinkat is felveszem a földről, és a köntösét ráadom.

– Istenem, Taemin – élénk hangjából ítélve kezd magához térni. – Ez eszméletlen volt!

– Ezt bóknak veszem – visszakapcsolom a villanyt, egyáltalán nem zavar, hogy én még meztelen vagyok –, viszont én gyorsan lezuhanyzom, mert rendesen leizzasztottál.

Még sose láttam így mosolyogni, mint most.

Három óra is elmúlt már, amikor kiléptem a fürdőből, és még akkor se sikerült feldolgoznom, hogy megtörtént. Szexeltem Haeunnel. Felveszek egy tiszta alsónadrágot, és halkan megyek a szobájába, hogy megnézzem alszik-e már.

– Mi az, már együtt is akarsz aludni velem? – széles mosollyal fogad, az ágyban ülve.

– Nem, csak-

– Taemin – belém fojtja a szót. – Tényleg eszméletlen volt…

– Tudom – öntelt vigyor kúszik az arcomra. – Csak szólok, máris képes vagyok egy újabb eseményre.

– Még mit nem – nevet. – Reggeltől délig óráim lesznek.

– Délig még tudok várni.

A mosolya mindent elárul: alig várja, hogy újra megtörténjen.

– Aludj jól – az ágyához megyek, és adok egy puszit a homlokára.

– Te is, pihend ki magad.

Ohó! Pontosan tudom, hogy mire céloz ezzel.

Hangos csapkodásra riadok fel, szemeimet nehézkesen nyitom ki az erős napfénytől. Az éjjeliszekrényen lévő órára pillantok, ami szerint már délután három óra van. Jesszus! Hogy tudtam ennyit aludni? A szobám ajtaja szinte kirobban a tokjából, hangos csapódással nyílik ki.

– Te rohadt faszfej! – Haeun zokogva, őrjöngve jön be.

– Mi történt?

Az álmosság azonnal kimegy a szemeimből, kimászok az ágyból, és Haeunhöz megyek, de elhátrál tőlem, felé nyúló karomat pedig elcsapja magától.

– Hogy tehetted ezt?!

– Nyugodj meg… – kezeimet felé emelem, és óvatosan közelebb lépek.

– Ne érj hozzám! – hisztérikusan csattan, aggaszt a viselkedése. – Elérted, amit akartál! Most örülsz?!

– Áruld már el, mit tettem!

– Megbasztad Yurát!

– Mi? – szemeim elkerekednek. – Én nem-

– Ne tagadd, mindent tudok! Egy aljas dög vagy, Jonginnak igaza volt! Előbb bemelegítettél Yurán, aztán engem is megdugtál, igazán büszke lehetsz magadra!

– Haeun, én tényleg nem-

– És én bedőltem neked! Hogy lehettem ekkora hülye?!

– Kérlek, nyugodj le, és beszéljük meg.

– Ezen nincs mit megbeszélni! – sarkon fordul, és kiviharzik a szobából.

Azonnal utána megyek, követem a szobájába. Kavarognak bennem a zavaros gondolatok, és a fejemben csak még jobban összegabalyodnak. Ki beszélt neki erről?

– Haeun, ezt mégis honnan vetted, hogy én meg Yura…?

– Nem mindegy?! Lebuktatok és kész!

– De mi nem-

– Azt hittem a legjobb barátom vagy, erre hátba szúrtál! – zokogása felerősödik. – Ezt nem néztem volna ki belőled!

A szívem szakad meg, hogy így kell látnom. Részben jogosan dühös, de nem az igazságot tudja. Tenyereibe temeti arcát, és keservesen sír. Halk léptekkel közelebb megyek hozzá, s óvatosan magamhoz ölelem.

– Utállak, Taemin…

– Nyugodj meg, és hagyd, hogy megmagyarázzam.

– Még magyarázkodni akarsz?!

Túl szép volt minden ahhoz, hogy igaz legyen. Ellöki magát tőlem, és tenyere hangosan csattan az arcom bal felén, és abban a pillanatban világossá válik, hogy ez kinek a műve lehet.

Jongin…